Mer’ kell

„Az MSZP–SZDSZ-kormánykoalíció 2003-ban elsőnek írta alá azt a levelet, amelyben leendő otthonukkal, az unióval szembefordulva az amerikai birodalom hazugsággépezetével vállaltak közösséget.

Amikor 2015-ben a német kancellár a migráció ügyében politikai stratégiai fordulatot hajtott végre, és ez hazai megítélését is megváltoztatta, azonnal meg is született az ezt visszatükröző magyar vicc. Ami azzal a kérdéssel kezdődött, hogy ha eddig egész normális volt, akkor most miért csinálja ezt Merkel, és az volt rá a válasz, hogy mer’ kell. Ugyanezt a társadalom-lélektani drámát írja le az a vicc is, miszerint szabad ember vagyok, szabadon azt csinálom, amit szabad.

S hogy mit szabad Európa legnagyobb hatalmú politikusának, azt egy pillanatra elég jól kirajzolta egy 2013-as történet, amikor egyszerre »véletlenül« kiderült, hogy az amerikai nemzetbiztonság rendszeresen lehallgatja a német kancellár legtitkosabb, pontosabban addig annak hitt, telefonját is. Az Európai Bizottsági elnöke, Jean-Claude Juncker cinikusan meg is jegyezte, hogy nagyon csalódott lenne, ha ő nem érne annyit, hogy őt is lehallgassák, s nagyjából ezen a kedélyes családi vitarendezési szinten el is akadt a dolog.

A világot irányító, de természetesen »nem létező« erők kizárólag akkor szokták egy pillanatra látni engedni magukat, amikor figyelmeztető, fegyelmező hatalmi potenciáljukat akarják megmutatni. Nyilván azért, hogy az érintettek még időben a »helyes irányt« válasszák a helytelen helyett, mert, mint tudjuk, »rendnek« kell lenni. Ez a rend, pontosabban e rend őrei most újra megmutatni készülnek magukat, és hogy hogy nem, megint a német kancellár a célpont.”