„Már behűtötték a pezsgőket, de elrontottuk a partit” – odaszúrt a Veszprémnek a bajnoki döntő szegedi hőse

„Nem vagyok már huszonhat éves, nem tudok ennyit beszélni” – kiabált félig tréfásan, félig komolyan Mikler Roland az OTP Bank-Pick Szeged–ONE Veszprém férfi kézilabda NB I döntőjének második felvonása után, amikor nagyjából a nyolcadik újságíró szeretetett volna vele interjút készíteni.

Nekünk mondjuk nem tűnt fel, hogy a szegedi kapus 40 éves korára már nem tudna úgy beszélni, mint másfél évtizeddel korábban (lehet azért is, mert mi kerültünk sorra először), de az biztos: a pályán mutatott teljesítménye mit sem kopott. Összesen 11 védést mutatott be Mikler, köztük 3 hetest is megfogott – komoly része volt tehát abban, hogy a Szeged 32–28-ra nyert és ezzel döntő mérkőzésre mentette a bajnoki finálét. 

„Ez szenzációs volt” – lelkendezett a kapus a Mandinernek. – 

Hát életben maradtunk, vasárnap pedig eldől, ki nyeri a bajnoki címet.”

Az első félidő 45 percig tartott, a lelátóról inkább tűnt háborúnak, mint kézilabdameccsnek ez a szakasz.

„Hívhatjuk bárhogy, de igen, ez egy óriási harc a két csapat között, mert mindkettő meg akarja nyerni a bajnokságot. Nagyon örülök, de ezzel most igazából ott vagyunk, ahol szerettünk is volna, hogy a harmadik mérkőzésen dőljön el a bajnoki cím sorsa.”

Az első találkozó szünetében kettővel ment a Szeged Veszprémben, de leadta előnyét és kikapott, most ennek éppen az ellenkezője történt.

„Akkor valahogy elveszítettük a fókuszt, és nem sikerült megtartani az előnyt, sőt a második félidőben ki is engedtük a kezünkből az irányítást. Ez ma nem történt meg, és ezért nagyon büszke vagyok a csapatra, mert megmutatta a karakterét.”

Végül kíváncsiak voltunk, hogy bírja 40 évesen azt, hogy 48 percet játszik egy ilyen iramú meccsen (31 lövés tartott a kapujára), mindezt világklasszis teljesítménnyel.

„Hát így” – kaptuk meg egy mosoly kíséretében a választ.

Szegedi részről voltak hősei bőven ennek a találkozónak, például az a Jérémy Toto, aki extázisban játszva elképesztő védekező munkát mutatott be, neki is nagy része volta abban, hogy 30 gól alatt maradt a Veszprém.

„Szerintem az volt a kulcs, hogy nagyon akarjuk ezt a bajnoki címet” – értékelt a Mandinernek. – „Nagyon koncentráltunk, és hát maradt bennünk hiányérzet az előző meccs után, mert már azon is látszott, hogy le tudjuk győzni ezt a Veszprémet, de a végén kicsúszott a kezünkből a siker. Ma viszont elképesztő, hogy milyen energiákat kaptunk a lelátóról is. 

Erre kell koncentrálnunk az elkövetkező napokban.”

A francia játékos ezután kicsit odaszúrt az ellenfélnek.

Nagyon boldog vagyok, hogy sikerült! Aztán meglátjuk, vasárnap ki ünnepelhet.”

Bodó Richárd nevét dalba foglalták a szurkolók, ami azután hangzott fel a szegedi B-középből, miután egy rá annyira jellemző, levegőben repülős gólt vágott a veszprémi kapuba.

„Ez már sláger Szegeden, a szurkolók találták ki, nekem nagyon tetszik, szeretem” – árulta el a Mandinernek. – „Mint az első meccsen, mentünk előre mi is és a Veszprém is, de ma jobban tudtunk játszani a saját közönségünk előtt. Viszont nagyjából öt percig örülünk, aztán készülünk is a vasárnapi mérkőzésre, mert nagyon nehéz lesz ott játszanunk.”

Az átlövő elárulta: azért nem adták le az előnyüket úgy, mint a pénteki meccsen, mert olyan figurákkal készültek, amiket biztosabbnak éreznek az irányítók.

„A szünetben így nem is kellett azt ecsetelni, hogy most nem fordíthatnak, csak pár taktikai dolgot beszéltünk át. Jó hangulatban, pozitív energiákkal jöttünk ki a második félidőre, ami fontos volt számunkra. Az utolsó öt-hat percre hittem csak el, hogy megvan. A következő meccs az utolsó a szezonban, ki kell adnunk magunkból mindent.”

A Veszprém védekező specialistája, Ligetvári Patrik a Magdeburg elleni Bajnokok Ligája-búcsúhoz hasonlóan most is összetörten nyilatkozott. Felvetettük neki, hogy vajon az éppen mögötte interjút adó Mikler volt a döntő faktor?

„Nem ő döntött, több dolgon is múlt” – válaszolta a Mandinernek. – „Minden meccs más, minden játékos tud valamelyik meccsen extrát hozni, de ma Rolinak tényleg jól ment a játék. Nem tudom, mi miben hibáztunk, hazafelé úton ezt fogom megnézni. Vasárnapig van még idő, meg tudjuk oldani, ki tudjuk javítani a hibákat. Hazai pályán játszunk, erre kell csak fókuszálnunk.”

Igen ám, de az elmúlt 11 évben a mindig az a csapat lett a bajnok, amelyik az utolsó meccset idegenben játszotta…

„Nagyon remélem, most megtörik ez a sorozat, és Veszprémben tudunk ünnepelni. Nyilván egy nagyon hosszú szezont zárunk majd le, ami szinte két éve tart, hiszen az olimpia miatt nem nagyon tudtunk pihenni. 

És vajon a bajnoki arany széppé teheti azt a szezont, amelyikben elveszítették a kupadöntőt és a Bajnokok Ligája négyes döntőjéről is lemaradtak?

A bajnoki döntő harmadik, mindenről döntő mérkőzését vasárnap délután 17 óra 45 perctől rendezik a Veszprém Arénában. Számolgatni nem kell: amelyik csapat nyer, az a magyar bajnok.

Fotó: MTI/Ujvári Sándor