Célkeresztben az egyházak?

„Az 1993-as egyházpolitika a kölcsönös tisztelet, az együttműködés szempontjából pótolhatatlan erkölcsi potenciállal rendelkező szervezetekről beszél. Ennek jegyében társadalmi és jogi tekintetben elismeri az egyházak sui generis közszolgálati intézményi jellegét és a partneri együttműködés alapelvei szerint  együttműködik velük. A bejegyzett egyházaknak és vallási közösségeknek gazdasági támogatást nyújt közhasznú tevékenységeikhez, garantálja jogállásukat és közéleti tevékenységük lehetőségét.

Úgy tűnik, időről-időre jönnek olyan politikusok, akik nem kérnek az egyház társadalmi szerepvállalásából, a hitből, a vallási toleranciából. Sok nekik, inkább csak a számokat lesik. Hol, mennyit lehet spórolni és azt inkább kultúridegen szervezeteknek, csoportoknak vagy ezek eszméinek a propagálásara lehet majd fordítani.

Mi, keresztény politikusok, nem nézhetjük szó nélkül az ilyen jellegű támadásokat. »Az igazság és a szabadság vagy együtt járnak, vagy mindkettő nyomorultul elvész« – írta Szent II. János Pál pápa. »Egy olyan társadalomban, ahol az emberek nem hirdetik az igazságot és nem törekszenek arra, hogy elnyerjék azt, ott a szabadságnak minden gyakorlatát megszüntetik és megnyitják a szabadosság és a túlzott önzés útját, amely árt a személy és az egész társadalom jólétének« – fogalmaz a 2003-ban kiadott Hittani Kongregáció dokumentuma, amely a Katolikusok részvétele és magatartása a politikai életben címmel jelent meg.

Minden bizonnyal a nyugatról érkező politikai és ideológiai hullámok felkorbácsolják majd a hazai keresztény-konzervatív beállítottságú országok mindennapjait. A keresztény kultúra megőrzése és megvédése adhat erőt az itt élő nemzeteknek a krisztusi igazságosság és béke megteremtéséhez. Ezért viszont el kell utasítani minden olyan kezdeményezést, amely kísérletet tesz az együttműködés, jelen esetben az egyház és az állam, szétválasztására.”