„Tisztesség az, amit ők annak neveznek. Isten meg az, amit ők pénznek hívnak és mindenek felett hódolnak neki. Ilyenkor az sem számít, hogy saját szabályaikat szegik meg. Gondoljunk csak arra a lapunk szerzői által is emlegetett, és sokakban megbotránkozást keltett német intézkedésre, amely szerint a Romániában is éppen felfelé ívelő járvány idején képesek voltak megegyezni a románokkal, hogy vírus ide vagy oda, különjáratokkal szállítsanak munkáscsapatokat Németországba, mert a mezőgazdaságnak szüksége van rájuk.
A kényes német kezek ugyanis ezekre a munkálatokra már hosszú-hosszú esztendők óta nem alkalmasak. Mi lenne a színtiszta és tisztességes demokrácia, ha nem ez? A román, meg más kelet-európai munkásokat rabszolgaként (államközi megegyezéssel) elhurcolni járvány idején vajon a tisztesség kategóriájába tartozik? Aligha. A német mezőgazdaság urai viszont megnyugodhattak. A járvány átmeneti időre kiiktatva, a nehéz munkát megvető németek asztalán meg ott a spárga és az összes primőr. Szép az élet, ezt is megoldották – német alapossággal.
Persze nem hinném, hogy spárgahiány miatt választásokat lehetne veszíteni bármely részében is a világnak, ám azon már kissé csodálkozom, hogy Európa uralkodó vezetői szünet nélkül, imamalomként ismételgethetnek olyan veszélyes gondolatokat, amelyek miatt nézetem szerint rég meg kellett volna bukniuk. S talán azért nem buktak, mert egy-egy cseles intézkedéssel, vagy magyarázattal elaltatták az agymosottak s nem szívesen gondolkodók seregét.”