„Nem vagyok szakember, így aztán túlzott merészség lenne a részemről, ha ítéletet mondanék Kásler Miklós intézkedései felett. Ahhoz azonban nem kell orvosi végzettség, hogy megértsem, miket nyilatkozik, hogyan mozog ebben a veszélyhelyzetben, s hogy milyen karakter rajzolódik ki olyan körülmények között, amikor neki kellene főszereplővé válnia. És ő, bizonyos értelemben, azzá is vált; főként azzal hívta fel magára a figyelmet, hogy el-eltünedezik, legfeljebb időnkénti határozataival és nehezen értelmezhető nyilatkozataival kelti fel a figyelmet.
Az viszonylag hamar, még »békeidőben« kiderült az egykori orvos-igazgatóról, hogy miniszterként fura dolgokra képes, vagy ahogy mondani szokták: nem ő a legélesebb kés Orbán kormányában. De oda, mostanság, nem is az éles késeket keresik, sokkal fontosabb szempont a feltétlen lojalitás, ami Káslernél gyorsan megjelent a Tízparancsolat emlegetésében. Ekkor azonban még hihettük azt, hogy a megfelelni vágyás maximum az olyan megszólalásokra terjed ki, amelyek bemutatják a miniszterelnökhöz való hűségét, de a szakmáját nem fogják áthatni.”