Újabb árkot ástak, akik visszaadták a Térey-ösztöndíjat

„A PIM 2018 utáni működésére ritkán jellemző, egyedülálló gesztussal szólította meg a széles irodalmi nyilvánosságot (beleértve a kiadókat, folyóiratokat, egyetemeket), hogy tegyenek javaslatot a támogatandó írók személyére. Végre megmozdult az irodalmi szakma, hogy összedobja a szerzők albérleti díját és rezsiköltségét, devizahitelét egy kis hétvégi zsebpénzzel megspékelve – öt évig havi bruttó 320 000 forinttal.

Alkalom nyílt a közeledésre irodalmunk két szekértábora között, hiszen a kortárs magyar literatúra a rendszerváltás után nem poétikai, hanem politikai alapon szerveződik. Voltak és vannak jobb- és baloldali írószervezetek, folyóiratok, rendezvények, szerzők és nyilatkozatok. Régen nem érdekli már a legtöbb magyar írót, hogy az olvasó miről és hogyan szeret olvasni, van-e létjogosultsága a hexameternek, a kötött formáknak vagy csak a szabadvers dívik. A magyar írót a leggyakrabban kizárólag az érdekli, hogy azokon a bizonyos napokon a szavazófülkében ki hova tette az ikszet, és ki mit gondol a regnáló hatalomról.

A magyar írók egy részének nem kell a széles egyetértéssel megítélt ösztöndíj, mert szerintük ma támogatottnak lenni politikai bélyeg. Nincs szükségük a gesztusra, mert ők az Örök Megbántottak, akik inkább összébb húzzák a nadrágszíjat becsületből, minthogy továbbra is szabadon, nagyobb létbiztonsággal alkossanak annak az állami intézménynek (PIM) a jóvoltából, amelytől a hideg futkos a hátukon. Az ilyen helyzetekből lehet sok-sok verset faragni a »harmadnapja nem eszek« mintájára. Pedig ösztöndíjasként senki nem írja elő nekik, mit és hogyan írjanak. Gondolatuk szabadságát senki nem akarja tőlük megvásárolni az ösztöndíjjal.”