SZDSZ-es tempó a Momentumban

„A fiatalság természetes velejárója, hogy valami ellen fellázad, újat akar felmutatni, többek között a politikai életben is. Ez eddig rendben lenne, az vesse rájuk az első követ, aki fiatalkorában nem akart semmiben különbözni a többségtől.

A Momentum és annak elnöke, Fekete-Győr gondoltak egy nagyot, és azt találták ki, hogy ők a romániai elnökválasztásban nem az egyetlen magyar jelöltet, honfitársukat, Kelemen Hunort támogatják, hanem az USR-PLUS nevű liberális pártszövetség elnökjelöltjét, Dan Barnát. E felhevülésükben fogta magát Fekete-Győr (Fegya), és a minap részt vett Dan Barna és pártja kolozsvári kampányrendezvényén, szép szavakkal méltatta a jelöltet, mint aki a garancia arra, hogy minden kisebbség megtalálja a számítását a román társadalomban.

Még alig tértünk magunkhoz, amikor jött az újabb hír: Donáth Anna, a Momentum EP-képviselője Szlovákiában nem egy magyar párt, hanem a Progresszív Szlovákia nevű liberális párt komáromi programismertető rendezvényén szólalt fel, s mondta el, hogy »lehetünk úgy felvidéki magyarok, hogy közben büszke szlovákok vagyunk«. Bravó, sőt bravissimó! Ők így akarnak mások lenni, így akarnak »XXI. századi« politikát folytatni, így akarnak szakítani a hagyományokkal, a NER rendszerével. Nos, így biztosan nem szabad »haladónak« és XXI. századinak lenni.

Elképesztő, hogy a Momentum és az elnök nem fogja fel: a magyar kisebbség védelme nem azzal függ össze, hogy Kelemen Hunor esélyes-e az elnökválasztási küzdelemben. Persze, hogy nem. Viszont nem ez a lényeg, hanem az, hogy Kelemen Hunor indulása alkalom arra, hogy a határon túli, erdélyi magyarság megmutassa: él, létezik, össze tud fogni a saját jelöltje mellett. Bugár Béla is abban hibázik Felvidéken, hogy képtelen megérteni: egy vegyes, magyar–szlovák párt képtelen valóságos érdekképviseletre.

Vannak hagyományok, logikák, érzelmek – ilyen a nemzettudat –, amelyek nem múlnak el és soha nem válnak mucsaivá. (Orbán Balázs államtitkár Facebookon közzétett nyilatkozata is erre utalt.) Ezek örök érvényű logikák, sem a XXI. század, sem a következő század nem söpri el ezeket, mert az emberi közösségek, az emberi nem örök természetében rejlenek. Ezeket nem kell és nem lehet meghaladni, legfeljebb megújítani, hatékonyabbá tenni.

Ám a Momentum nem itt tart: SZDSZ-es tempóban menetel. S ki tudja, hol áll meg?”