Mi folyik Zuglóban, de most komolyan?

„Testvérek, én eddig úgy grasszáltam az otthonomban, szobáról-szobára, olykor mezítelenül (férfiúi mivoltomból soha ki nem vetkőzve ugyanakkor), mintha enyém lenne a világ, erre ilyen láthatatlan kezek elültetik nekem a reszkető bizonytalanságot, engemet mostantól fogva akármikor szőnyegbe csavarhatnak alacsony növésű, izomtalan emberek a beleegyezésemmel, miközben a Maffiózók (vagy valamely egyéb televíziós sorozat) ismétlését nézem terepgatyóban, pedig nálunk még a konyhában is mindig pontosan az van, beleértve a hölgyemet is, amit én akarok, és nem pedig az, amit mondjuk a Tony Montana nevű fiú szeretne a Sebhelyesarcúból (bármilyen filmet mondhattam volna).

»Ha visszamegyek Zuglóba, akkor ott engem elásnak.«
Mi folyik itt, de most komolyan?

*

Az én koromban a férfi már csak arra vágyik... hogy nyugodt feszültséggel elvonulhasson a svarcis gyúrópadjára a frissen vásárolt militarys magazinjával, sörözgethessen

könyékig olajos tenyérrel

a haverokkal, kiadósakat röhögve, csajozva éjjel-nappal, Las Vegas, Cadilacc, pia, nők, szerencsejáték, gigantikus fúrótornyok, amerikai fodball, állatias hörgések garázsban, tehát hogy csupa férfias típusú dolgok közepette éljék, bigék látástól a mikulásig, férfimagazinok kedves mellékletekkel, csajok – egyáltalában semmiféle szükség nincsen ilyen csacska hangfelvételekre.”