Behódolás helyett nemzeti érdekérvényesítés
Nagyon is indokolt a Fidesz új kommunikációs stratégiája Magyar Péterrel szemben.
Az ország jövője a tét, és hogy egy klasszikust idézzek: „A keménység a jövő érdekében tanúsított jóság.” Interjú.
„Vannak »szuperhősök« a történelemben, akiknek múltját tartósan sikerült átfényezni, igaz, az ő pozitív, országépítő szerepüket konszenzus övezi, ilyen például a Vazul fülét ólmozó Szent István…
És ilyen a szomszédjai kirablása és legyilkolása miatt bíróságon elmarasztalt Dobó István!
Orbán is ilyen?
Szerintem méltatlan az összehasonlítás, függetlenül attól, hogy a huszadik század is szolgál istenített politikusok példájával, lásd Kádár, Ceausescu és Sztálin megítélését életük bizonyos periódusaiban.
Kádár félreállítva halt meg, Ceausescut kivégezték, Sztálint a saját emberei hagyták belehalni az agyvérzésébe.
De az emlékük, a megítélésük nem annyira negatív. Ami egyébként elég nagy baj.
Kádár-kultusz nincs, pedig harminc éve halott a magyar pártfőtitkár.
Valóban nem vonulnak utcára emberek a pártfőtitkár arcképével, de ha megkérdezzük főleg a vidéki lakosságot, hogy mikor élt jól, szinte egybehangzóan a hetvenes-nyolcvanas éveket említik. Ennél durvább a Sztálin-kultusz Oroszországban, amit ott ráadásul törvényileg támogatnak, hiszen történelemhamisításnak bélyegeznek még olyan kétségbevonhatatlan tényeket is, mint a Hitler-Sztálin-paktum. De hogy válaszoljak a kérdésre: átfényezhető egy politikus múltja, különösen, ha korlátlan pénz van az akcióra, és az most van. Rossz hír az ellenzéknek, hogy még a lelepleződő történelemhamisításoktól sem fog megbukni az Orbán-rendszer. Szerintem egyedül az fenyegeti komolyan, ha megszűnik a jóléti legitimációja. Amíg konjunktúra hajtja a világgazdaságot, és az EU a magyar GDP négy-öt százalékát minden évben hozzárakja a magyar költségvetéshez, nyugodtan aludhat Orbán. Ám amint jön egy válság, s vele az árrobbanás, pillanatok alatt illan el a rendszer legitimitása. A Kádár-rendszer elfogadottságát is a nyolcvanas évek világgazdasági válsága darálta be.
Az EU helyében ön elzárná a pénzcsapokat?
Egyértelműen. Az ország jövője a tét, és hogy egy klasszikust idézzek: »A keménység a jövő érdekében tanúsított jóság.« De a csapoktól függetlenül hamar nyakunkon a nagy krízis is.
A klímakrízisre utal?
Nagyon tartok tőle. Ha majd a felmelegedés következtében világszerte tízmilliós városok maradnak ivóvíz nélkül, ha Európában is három-négy héten át tartó negyvenöt fokos kánikulák tombolnak, és létrejön a globális szén-dioxid-bank, mely fegyveres erővel is kikényszeríthető kvótákat oszt szét az országok között, na, az az új rend majd mindent elsöpör. A Trumpok legyinthetnek erre, de könnyen lehet, hogy nem 2100-ban, hanem akár már 2050-ben vagy még hamarabb bekövetkezik ez a helyzet. Alighanem még én is megélem, pedig ötvenéves vagyok. Ha valóban konzervatív kormányunk volna, akkor konzervatív választ adna a klímaváltozásra, de a NER-sajtó azt terjeszti, hogy ráérünk a megállapodásokkal, különben is az üvegházhatás csak egy trükk arra, hogy a bukott liberálisok és balosok visszavergődjenek a politika fősodrába.
Mi lenne a konzervatív válasz a klímakatasztrófára?
Abban elvileg mindenki egyetért elvi szinten hogy mástól lopni csúnya dolog, különösen az életfeltételek ellopása esetében. Egy konzervatív gondolkodó emellett nem hisz abban, hogy majd a technika, „felvilágosodás” megoldja helyetted, amit te nem vagy képes megoldani. Márpedig, ha az ökológiai lábnyomom nagyobb, mint amit megengedhetnék magamnak, akkor azt a pluszt elvettem valakitől. Mostanáig azzal hitegettük magunkat, hogy a déd- meg az ükunokáinktól meg utánunk következőktől vesszük el, de mára kiderült, tévedtünk, ugyanis a gyerekeinktől vesszük el, sőt, már magunktól, a kortársainktól is, különösen a szegény és kiszolgáltatott országokban élőktől.
Komolyan gondolja, hogy világkormány és világhadsereg lesz majd az úr felettünk?
Az élet bizonyos területein nincs más megoldás. Végesek az erőforrások, melyeket még akkor is el kell tudni osztani, ha túl késő, legalább arra a kis időre, ami még maradt az emberiségnek. A gazdaság már lépne, de a politika még hezitál, ám amint tényleg heteken át tart az a negyvenöt-ötven fok, amikor majd a paksi erőművet is le kell állítani, mert a Duna vízállása túl alacsony és hőmérséklete a hűtéshez túl magas, amitől egyébként már tavaly sem jártunk túl messze, akkor a választók elkergetik az összes olyan kormányt, ami nem áll be egy a teljes glóbuszra kiterjedő megoldás mögé. Ami pedig feltehetően nem tud másképp felépülni, mint hogy megállapodnak a legerősebbek, az USA, az EU és Kína, és a berzenkedőkre akár fegyveres erővel villámgyorsan rákényszerítik az akaratukat. Ez lesz az első globális projekt, amiből senki nem maradhat ki, hiszen az üvegházhatású gázok nem ismernek országhatárokat. Veritas, Alaptörvény, hadova az újratemetésről – ez mind semmit, de semmit nem számít majd akkor.”