Behódolás helyett nemzeti érdekérvényesítés
Nagyon is indokolt a Fidesz új kommunikációs stratégiája Magyar Péterrel szemben.
Azt hittük, hogy a véleményszabadság magától értetődő jog, amiért nem jár büntetés, és lehet róla vitázni.
„Azok számára, akik végig élték az ötvenes-hatvanas éveket Magyarországon, nem ismeretlen annak a Németországból érkező hírnek az eredője, miszerint a Német Szociáldemokrata Párt (SPD) ismert politikusát, Thilo Sarrazint kizárták a pártból.
Megbocsáthatatlan bűnei vannak ugyanis, amelyeket az elmúlt esztendőben világgá is kürtölt, ugyanis könyveket írt az iszlámról, mégpedig sikerkönyveket. Az egyik Németország felszámolja magát címmel jelent meg, csaknem tíz évvel ezelőtt, a másik nem olyan régen, Ellenséges kivásárlás: hogyan hátráltatja a haladást és veszélyezteti a társadalmat az iszlám? címmel. Mindegyikből sikerkönyv lett, az állítólag bevándorláspárti Németországban.
A Der Spiegel most, hogy pártja kizárta Sarrazint, rögvest lerasszistázta a politikust, természetesen nem észérvekkel cáfolva nézeteit. Nos, arról, hogy valakit a véleménye miatt üldöznek, sőt megölnek, nekünk, magyaroknak könyvtárnyi irodalmunk van a kommunista, szocialista időkből. Velünk és bennünk élnek azok a szívszorító tragédiák, amelyekről sokan hittük, hogy nem ismétlődhetnek meg. És azt is hittük, hogy a véleményszabadság magától értetődő jog, amiért nem jár büntetés, és lehet róla vitázni.
Ám Sarrazint – anélkül, hogy vitatkoznának vele – olyan nézetei miatt bélyegzik meg, amely nézetekről, és a bevándorlás okozta számos problémáról nálunk, a sok nehézséget átélt Magyarországon nyíltan beszélhetünk. Odaát, a magára oly büszke és roppant demokratikus Németországban nem lehet. Csak elítélni lehet. (Azt azért nem árt tudni, hogy a politikus könyvei milliós példányszámban keltek el.) Itt tartanak. Ki hitte volna még pár évvel ezelőtt is, hogy eljön az idő, amikor mi, magyarok vitázhatunk mindarról, amiről nyugatabbra tőlünk nem illendő.”