A bukás ára

A román mentalitásról, magyar ellenességről nehéz újat mondani, de a magyar tanulók román tudásának a hiányáról annál érdemesebb! Kezdő tanárként egy színtiszta székely faluba helyzetek ki, ahol a második évben az iskola nemcsak román nyelv és irodalom tanár, hanem egyáltalán románul tudó tanár nélkül maradt, rajtam és az idős igazgató-tanítón kívül. Mivel abban az évben tértek át a 7 osztályos általános iskolából a 8 osztályosra, a végzősöknek év végi abszolváló vizsgát is kellett tenniük. Bár reálszakos vagyok, de a tanfelügyelőség nyomására át kellett vennem a román katedrát, különös tekintettel a nyolcadikosok felkészítésére. Végül beadtam a derekam, egy feltétellel, amit prüszkölve, de elfogadtak: az óráimra még a tanügyminiszter sem jöhet be, a beleegyezésem nélkül! S elkezdődött a tanév, sutba dobtam a tantervet, a tankönyveket és az első félévben csak társalgás folyt az osztályokban. Házi feladatként is azt kellett leírniuk pl, hogy mit csináltak aznap. Csak az iskolai év második felében kerültek elő a tankönyvek és lettek a kötelező olvasmányok megtárgyalva. Jelentem, nem hogy minden végzős átment románból (a tanfelügyelő jelenlétében) , de sokan olyan román nyelvű középiskolábaÍ/szakiskolába is bekerültek felvételi vizsgával, amiből nem volt magyar megfelelő a közeli városokban. Persze, a módszerem nem alkalmazható hivatalosan, de azzal ami azóta (60 éve ) is kötelező, soha sem lesz értékelhető román tudás Székelyföldön! Erről mind az oktatásügyi minisztériumok, mind az iskolai tanárok közösen tehetnek. Nemcsak a tankönyvekkel, tantervvel van baj, hanem a szemlélettel! Amíg ezen nem változtatnak, addig eredmény sem lesz.