A bukás ára

2019. július 10. 20:27

Jelenleg évente több tízezren morzsolódnak le már az általános iskola végén, esnek ki a rostán középiskolában, és százezrek érik el úgy a tizennyolc-tizenkilencedik életévüket, hogy nemcsak felkészületlenek, de céltalanok is.

2019. július 10. 20:27
Fekete Réka
Háromszék

„A vizsgadömping hosszú távon ártalmas rákfenéjéhez az is hozzátartozik, hogy a számonkérések egy részének nincs tétje. A nyolcadik utáni felmérőn nyugodtan meg lehet bukni, kilencedikben úgyis mindenki számára van hely. Az elméleti iskolák megtelnek jó és közepesen jó tanulókkal, a szakközépiskolákba azok is bejuthatnak, akik nyolc évet végigbukdácsoltak. Még négy évet ellébecolnak valahogy érettségiig, ahol a szóbelin csak meg kell jelenni, nem számít, hogy félanalfabéta az illető, mehet az írásbelire, ott majd egyes-kettesekkel rontja a megyei és országos átlagot. Mi értelme van megtölteni jól felszerelt iskolákat olyan tanulókkal, akik általános műveltség terén nem kívánnak előbbre lépni, de a szakma elsajátítása iránt sem érdeklődnek túlságosan? Talán változna a helyzet, ha a felmérő helyett visszavezetnék a felvételit, a beiskolázási számokat pedig észszerűbben terveznék meg.

A bukássorozat okait tehát nemcsak a tanulók és pedagógusok háza táján kell keresni, hanem elsősorban a döntéshozók asztalán, akik tollvonással módosítanak jogszabályokat, de a lényeget kerülik. Jelenleg évente több tízezren morzsolódnak le már az általános iskola végén, esnek ki a rostán középiskolában, és százezrek érik el úgy a tizennyolc-tizenkilencedik életévüket, hogy nemcsak felkészületlenek, de céltalanok is. Ha gyökerestül nem változtatnak a jelenlegi rendszeren, módszertanokon és oktatási tartalmakon, akkor megfizethetetlenül nagy ára lesz a bukásnak hosszú távon is.”

az eredeti, teljes írást itt olvashatja el Navigálás

Összesen 3 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
A teremburáját
2019. július 11. 09:16
A román mentalitásról, magyar ellenességről nehéz újat mondani, de a magyar tanulók román tudásának a hiányáról annál érdemesebb! Kezdő tanárként egy színtiszta székely faluba helyzetek ki, ahol a második évben az iskola nemcsak román nyelv és irodalom tanár, hanem egyáltalán románul tudó tanár nélkül maradt, rajtam és az idős igazgató-tanítón kívül. Mivel abban az évben tértek át a 7 osztályos általános iskolából a 8 osztályosra, a végzősöknek év végi abszolváló vizsgát is kellett tenniük. Bár reálszakos vagyok, de a tanfelügyelőség nyomására át kellett vennem a román katedrát, különös tekintettel a nyolcadikosok felkészítésére. Végül beadtam a derekam, egy feltétellel, amit prüszkölve, de elfogadtak: az óráimra még a tanügyminiszter sem jöhet be, a beleegyezésem nélkül! S elkezdődött a tanév, sutba dobtam a tantervet, a tankönyveket és az első félévben csak társalgás folyt az osztályokban. Házi feladatként is azt kellett leírniuk pl, hogy mit csináltak aznap. Csak az iskolai év második felében kerültek elő a tankönyvek és lettek a kötelező olvasmányok megtárgyalva. Jelentem, nem hogy minden végzős átment románból (a tanfelügyelő jelenlétében) , de sokan olyan román nyelvű középiskolábaÍ/szakiskolába is bekerültek felvételi vizsgával, amiből nem volt magyar megfelelő a közeli városokban. Persze, a módszerem nem alkalmazható hivatalosan, de azzal ami azóta (60 éve ) is kötelező, soha sem lesz értékelhető román tudás Székelyföldön! Erről mind az oktatásügyi minisztériumok, mind az iskolai tanárok közösen tehetnek. Nemcsak a tankönyvekkel, tantervvel van baj, hanem a szemlélettel! Amíg ezen nem változtatnak, addig eredmény sem lesz.
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!