Indiai politikus: Elég volt a Nyugat kioktató hangneméből!

Fotó: MCC / Gyurkovits Tamás

Ram Madhav indiai politikus, társadalmi vezető, író és gondolkodó. Dr. Madhav az India Foundation (IF), egy újdelhi székhelyű agytröszt elnöke és az Aurora Egyetem kancellárja. 2014-20 között a Bharatiya Janata Párt (BJP) országos főtitkáraként dolgozott, és Jammu és Kasmír, Asszam és India más északkeleti államainak politikai ügyeiért felelt. Az indiai közgondolkodót, aki nemrég az MCC Budapest Summiton adott elő, hazájának helyzetéről, a globális kihívásokról és az oktatásról kérdeztük.

***

India megpróbálja megtalálni a saját hangját ebben a rend nélküli világrendben. Hogyan látja a jelenlegi geopolitikai helyzetet?

India egy nagy ország, 1,4 milliárd emberrel, és egy olyan ország, amelynek nagyon-nagyon hosszú történelme van, kultúránk több évezredes múltra tekint vissza. Tehát mint nagy múltú, nagy ország, India ma fontos szerepet akar játszani az újonnan átalakuló világrendben. A világ egy nagyon jelentős átalakulási időszakon megy keresztül. Ebben az időszakban India, mint felemelkedő hatalom, fontos szerepet játszik. Először is, India gazdasági hatalomként emelkedik: már most a világ ötödik legnagyobb gazdasága vagyunk, és arra törekszünk, hogy a harmadik legnagyobbá váljunk. A következő két-három évben a gazdaságunk közel 5 billió dollár lesz. És mint egy nagyon nagy országnak, 

Ez az egyik fontos célkitűzés, amelyen kormányunk dolgozik. Másodszor, a világ ma már nem egypólusú vagy kétpólusú, hanem többpólusú. Sok fontos ország és országcsoport van a világon. Sajnos, a Nyugaton néhányan még mindig úgy érzik, hogy csak az ő hangjuknak kellene globális hangnak lennie. Ez már nem így van. A Nyugat fontos, de a többiek is, különösen azok, akiket „globális délnek”, vagyis a világ fejlődő országainak nevezünk. Ezek ott vannak Kelet-Európában, ott vannak az indo-csendes-óceáni térségben, ott vannak Afrikában, ott vannak Latin-Amerikában. Ezek az országok is fontosak, és hangjukat ma el kell ismerni, mert ez az új, fejlődő világrend új kihívásokkal jár.

Milyen kihívásokra gondol?

Például: az éghajlati kihívás. Ennek enyhítéséhez nem csak a fejlett nyugati országok nézeteire vagy politikájára van szükség, hanem a világ többi részét is figyelembe kell venni az éghajlat-politika kialakításakor. Tehát ebben India fontos szerepet kíván játszani. India a fejlődő világ hangja akar lenni, amelyet mi „globális délnek” nevezünk. 

Ezek az új problémák ma a mi életmódunkat is kihívások elé állítják. Akár Magyarországról, akár Indiáról van szó, megvan a saját kultúránk, megvan a saját nyelvünk, de ma ezek veszélyben vannak, a szélsőséges liberalizmus bizonyos hullámai támadják őket. A „globális dél” országainak sajátos identitásuk van, és nekünk együtt kell kiállnunk és megfogalmaznunk, hogy miért van szükségünk arra, hogy a hangunkat meghallgassák.

Hogyan tud India gazdasága még tovább növekedni, miközben szem előtt tart bizonyos zöld és éghajlatbarát célokat? Elérhető ez?

Ha megnézzük India méretét és fejlesztési céljait, akkor valójában nem okozunk nagyobb egyensúlyhiányt vagy károkat az éghajlatnak. A kisebb országok valójában többet fejlődnek a környezetünk rovására. A fejlett Nyugat kisebb népességgel rendelkezik, de hatalmas gazdasági nyereséget termel. Eközben hatalmas károkat okoznak a környezetnek. De ha az egy főre jutó hozzájárulásunkat vesszük a gazdasági pusztításhoz, az nagyon alacsony. Tehát, 

Igyekszünk nem használni a fosszilis tüzelőanyagokat, amelyek sok gazdasági pusztítást okoznak, ehelyett inkább az éghajlatbarát energiaforrások felé fordulunk.

India sokféle etnikum, vallás és nyelv országa. Lehetséges-e a 21. században úgy hazafiasnak lenni, hogy nem fordulunk a szélsőségek felé?

A nyugati médiának vannak bizonyos részei, amelyek nagyon liberálisan gondolkodnak, és az ország szeretetét, a kultúra szeretetét retrográdnak, rossznak, negatívnak tartják. Azzal vádolnak minket, Indiát, hogy nagyon nacionalisták vagyunk. De más országokat is ezzel vádolnak. Úgy gondolják, hogy az ő paramétereiknek az egész világra vonatkozniuk kell. 

Ezt a kultúránkra való büszkeséget egyes nyugati kommentátorok a nyugati médiában néha illiberalizmusként vagy a konzervativizmus negatív módjaként értelmezik. Ki kell állnunk és meg kell mondanunk nekik, hogy minden országnak megvan a maga útja, a maga kultúrája, és ehhez a kultúrához való ragaszkodás hazafiság. És ez nem rossz dolog. A nyugati médiában tehát sok támadás ér bennünket, de még nekik is be kell látniuk, hogy a vádjaik hamisak. India természetesen konzervatív és vallásos ország, de ez a konzervativizmus pluralista. Megengedi a különböző vallások, a különböző nyelvek, a sokszínűség együttélését, csak azt követeli meg, hogy miközben megőrizzük a sokszínűségünket, az ország szeretetében mindenkinek közösnek kell lennie. Ez ellen senkinek sem lehet kifogása.

Mit gondol India az Oroszország bojkottálására irányuló nyugati törekvésekről?

Mi minden háborút rossznak tartunk. Tehát akár Ukrajnáról van szó, akár a Gázában Izrael és a Hamász között zajló eseményekről, vagy bármi is történt korábban, Iraktól Líbiáig, mindenkinek elleneznie kell a háborút, mert ez nem a háborúk kora, amikor országok ölik egymást, amikor hadseregek ölik egymást. Az asztalhoz ülés, a tárgyalás útját kellene követnünk, ez India általános álláspontja akár az ukrán-orosz, akár más háborúkkal kapcsolatban. Mi nem akarunk ebben a konfliktusban állást foglalni. Létezik egy elvárás, hogy India állást foglaljon, de India meg akarja őrizni stratégiai autonómiáját, noha hajlandó szerepet játszani a megoldás megtalálásában. De azzal, hogy állást foglalunk, soha nem lehet megoldást találni. India álláspontja tehát a stratégiai semlegesség ezekben a háborúkban. Amikor lehetőség nyílik rá, India hajlandó előállni és segíteni a konfliktus megoldásának megtalálásában. Tudjuk, hogy ma Magyarországnak van egy álláspontja ebben az egész kérdésben, nem akar csatlakozni ehhez a háborúhoz, bár önök a NATO tagjai, de az ország függetlenségét meg kell becsülni. És ma sok fontos ország, mint Indonézia, Szaúd-Arábia, az Egyesült Arab Emírségek, nagy országok, szintén 

Azt hiszem, India ebben az élen járt. De miközben ezt az álláspontot képviseljük, nagyon világosan fogalmazunk, hogy mindannyiunknak a háború befejezéséért kell dolgoznunk. A nyugati hatalmaknak azonban nem szabad azt feltételezniük, hogy amit ők a legnagyobb problémának tartanak, az a világ összes országának legnagyobb problémája. Ez nem így működik.

Mi a helyzet a gázai háborúval?

Mi terrorizmus-ellenesek vagyunk, bárhol is üsse fel a fejét ez a jelenség. Ebben az értelemben igen, az izraeli polgárok ellen tavaly október hetedikén elkövetett terrortámadást elítéljük, mert 

Senki sem támogathatja semmilyen módon a terrorizmus semmilyen formáját. De ami aztán későbbiekben emberi szenvedésekhez vezetett a Gázai övezetben, az olyasmi, amit el kell utasítanunk. Mindannyiunknak azon kellene dolgoznunk, hogy véget vessenek a szenvedésnek, amelyet az egyszerű emberek ott elszenvednek. India a maga részéről rengeteg élelmiszert szállított a Gázai övezet lakosainak, humanitárius szempontból segítünk, és a világ többi részével együtt arra kérjük az izraeli vezetést, hogy biztosítsa, hogy Gázában ne történjen több emberi szenvedés.

Manapság egyesek egy „új hidegháborúról” beszélnek, amely az egyik oldalon az Egyesült Államok, a másikon pedig Oroszország vagy Kína, vagy Oroszország és Kína együttesen áll. Hogyan közelíti meg India ezt az „új hidegháborúhoz” hasonló helyzetet?

Nem akarjuk ezt az „új hidegháborúhoz” hasonló helyzetet. Nem mondanám, hogy tényleges hidegháború zajlik, de az országok most arra kényszerülnek, hogy állást foglaljanak. India nem akarja, hogy ez a „hidegháború” átterjedjen a térségünkre. Ezért együttműködünk a szomszédos országokkal, az ASEAN-csoporttal, a dél-csendes-óceáni országokkal, beleértve olyan országokat, mint Ausztrália és Új-Zéland. És mindezek az országok, 

Ez nem szolgálja az emberiség érdekeit. A nyugati hatalmaknak fel kell ismerniük, hogy többpólusú rendben élünk, tiszteletben kell tartaniuk a különböző országok függetlenségét és autonómiáját, nem szabad ráerőltetniük nézeteiket, programjukat vagy napirendjüket más országokra. Ami Indiát illeti, bár a Quad keretében működünk, a Quad része vagyunk, világossá tettük, hogy a Quad nem tekinthető az Indo-csendes-óceáni térség NATO-jának (a Quad az USA, Ausztrália, Japán és India együttműködési fóruma - a szerk.). Olyan humanitárius kérdésekkel kell foglalkoznunk, mint az éghajlatváltozás, az ellátási lánc kérdései vagy a katasztrófaelhárítás.

Az oktatás ma fontos vitakérdés. Hogyan látja a gyermekeinket fenyegető szélsőségeket?

Indiában bevezettük az úgynevezett „új oktatáspolitikát”. Ez foglalkozik a woke-izmus kihívásával, és biztosítja, hogy a szélsőséges, radikális eszmék ne befolyásolják a fiatal elméket hazánkban. Nagy jelentőséget tulajdonítunk India ősi kultúrájának, történelmének és civilizációs múltjának. Mindent megteszünk azért, hogy jó értékeket közvetítsünk gyermekeinknek, amelyek nem erőszakosak, amelyek befogadóak, nem pedig kirekesztőek, amelyek nagyon liberálisak a szó valódi értelmében, nem pedig a woke értelemben. 

Nem hajlandók az embereket emberként elismerni. Igen, az LMBTQ formájában megjelenő szexuális sokszínűség valami más, aminek megvan a maga helye, de nem lehet egy egész társadalom ideológiájává tenni. Tanárainkat ebben az új oktatási rendszerben képezzük, amely alapvetően nagyon klasszikus, nagyon konzervatív szemléletűvé teszi az oktatást, jó értelemben konzervatív, nem pedig abban a nagyon pejoratív értelemben, ahogyan egyes nyugati tudósok értelmezték az általunk felépített ilyen típusú oktatást. Azt gondolom, hogy ez egy jó modell, amit mindenki, így Magyarország számára is érdemes tanulmányozni.