Ez most egy évtizednyi „Willkommenskultur” gyakorlati eredménye a német oktatási rendszerben. Schaffen sie das?
Nyitókép: Pixabay
Ha van nemzet, amelynek kultúrája és oktatása befolyásolta Közép-Európa és benne Magyarország kultúrtörténetét, az Németország. Miközben az 1989 után újraegyesített Németország ma is Európa vezető hatalma – hullámhegyei és -völgyei pedig erősen befolyásolják hazánk gazdasági kilátásait is –, addig az oktatási rendszerét már erősen sújtják az elmúlt néhány évtized s különösen az utóbbi évek fejleményei, többek között a bevándorlási hullámok következményei is.
Most maga a The Economist, a klasszikus liberalizmus felől az elmúlt években vállaltan a radikálisabb progresszivizmus felé elmozduló brit gazdasági világlap foglalkozik a német oktatás gyors és látványos hanyatlásával.
A lap rögtön felhívja a figyelmet egy a hagyományos német én- és világképet befolyásoló, apró kis döntésre: május 1-től már nem tüntethetik fel a németek a doktori címüket az irataikban. Mivel a germánok mind Németországban, mind Ausztriában közismerten szeretik előtérbe hozni képzettségeiket – magyarul ezt akár rangkórságnak is mondhatjuk –, ez az egyenlősítő lépés is jól mutatja a német alapbeállítódások változását.
De ez csak egy apróság: ennél fontosabb, hogy több oktatási felmérés szerint is jelentősen romlik a német oktatás színvonala. A legújabb nemzetközi PISA-felmérés szerint az elmúlt tíz évben gyorsan csökkenésbe váltottak az addig folyamatosan emelkedő teljesítményi értékek Németországban.
Különösen 2015 után romlottak le a németországi diákok teljesítményei az olvasásban, a matematikában és a természettudományokban.
Hogy 2015-ben milyen társadalmi-politikai fordulat következett be Németországban, talán nem is kell felidéznünk olvasóink számára. Egy másik felmérés, az IGLU a negyedikes diákok olvasási képességeinek romlását mutatja Németországban. Míg 2001-ben17 százaléknak voltak komoly nehézségei az olvasással, ez 2021-re több mint 25 százalékra emelkedett.
A kilencedikesek német nyelvtudási képességeiről készült legutóbbi felmérés (IQB) pedig azt adta ki, hogy a minimum színvonalat el nem érők aránya több mint 9 százalékponttal romlott 2015 óta.
A The Economist felhívja a figyelmet, hogy a német oktatás teljesítménye még így is az európai középmezőnyhöz tartozik, de mégis már rosszabbul állnak, mint szomszédai, Lengyelországtól Csehországon és Ausztrián át Svájcig.
A lapnak nyilatkozó Andreas Schleicher, a PISA-teszteket kiadó OECD oktatási igazgatója szerint a fő probléma az, hogy Ázsiával és a skandináv országokkal szemben Németország nem alkalmazkodik a 21. századi oktatási igényekhez. Ahogy ahhoz sem, hogy
a mai németországi diákok negyede otthon nem németül beszél.
Eközben a „poroszos oktatás” konkrét szülőhazájában a mai iskolákban a legkisebbeknek szinte csak a játékról szól az iskolai oktatás, „hogy ne stresszeljék túl magukat”; a negyedikesek 30 százalékkal kevesebbet olvasnak, mint az OECD-átlag; a mai tanárok nagy része pedig elutasítja a sztenderd dolgozatokat, mondván, hogy „stigmatizálná” a rosszul teljesítőket.
A legtöbb német tartományban négy éves az alapiskola, majd pedig szétválnak a későbbi felsőoktatási tanulmányokra alkalmasok és a szakmát tanulók csoportjai. Ez a választás aztán egész életre befolyásolja a gyerekeket: a diplomások gyerekeinek 79 százaléka megy maga is egyetemre;
a kevésbé képzett, szegényebb vagy nem-német családok gyermekei közül viszont alig jut el valaki a felsőoktatásba.
Az Economist szerint Németország és az oktatás ügyeit autonóm módon szervező tartományai számos reformmal próbálkoztak az elmúlt években, de a felmérések eredményei nem mutatnak sikeres áttörést. A bonyolult politikai rendszerű Németországban az egymást érő választási ciklusoktól kezdve a tanári szakszervezeteken át a szülők közösségeiig pedig számos szereplő van, amely nem könnyíti meg a gyors és hatékony reformtervek megvalósulását.
Az optimizmust pedig az sem erősítheti, hogy a legújabb német iskolai körkérdés (Deutsches Schulbarometer) rávilágít a német oktatást sújtó, tanárok által észlelt legfontosabb problémákra – amiket nem lehet sem egy nap, sem egy választási ciklus alatt megoldani.
A 2015-ben sokak által hangoztatott „Willkommenskultur” után közel egy évtizeddel
a német tanárok 33 százaléka találja „kihívásnak” a heterogenitást, vagyis a sokszínűséget.
Ennél csak egy kihívást látnak többen problémásnak: a diákok viselkedésével a tanárok 35 százalékának van jelentős problémája. Emellett a munkaterhek, az idő- és személyzeti hiány, a bürokrácia szerepel a fő kihívások között, majd pedig ott vannak a „szülők” is mint kihívás, valamint a gyenge teljesítményű diákok is.
Az is kiderül a legutóbbi német oktatási felmérésből, hogy az „inkluzív”, befogadó oktatás a német tanárok háromnegyede szerint rontja az oktatást mindenki számára. Egész pontosan: 7 százalék szerint egyértelműen javítja, 19 százalék szerint inkább javítja; ellenben 42 százalék szerint inkább rontja, s
32 százalék szerint egyértelműen rontja az „inkluzív” oktatás magát az oktatás egészét.
Ez most egy évtizednyi „Willkommenskultur” gyakorlati eredménye a német oktatási rendszerben. Schaffen sie das?
A „konvergencia-programként” elhíresült dokumentum az élet minden területére kiterjedne. A Nézőpont Intézet azt is kimutatta, hány emberre lennének hatással a Tisza megszorításai.
A vasúti alkalmazott – beilleszkedett bevándorló – csak a jegyét kérte, de a bliccelő felugrott, és elkezdte csépelni a kalauz fejét.
Nem elég, hogy elárasztották az országot, és megbénították a menedékkérelmi rendszert, még ők kapnak ezért extra pénzt, forintban 30 milliárdot.
Hátborzongató tervvel álltak elő a füstös szobákban.
A CDU/CSU politikusai közben még határozottabb lépéseket sürgetnek.
Még Ukrajnában is elismerték a szomorú tényeket.
Maja Trux szabadon engedéséért szerveznek tüntetést több német nagyvárosban.
Szijjártó Péter közölte a nagy hírt.
A vasúti alkalmazott – beilleszkedett bevándorló – csak a jegyét kérte, de a bliccelő felugrott, és elkezdte csépelni a kalauz fejét.
