jelenleg Amerikában nagy kultúrharcot folytatunk, a probléma óriási.
És szerintem az európaiak is valami nagyon hasonlót élnek át. Nem akarom leírni az európai színteret úgy, ahogy az imént leírtam az amerikai színteret. De optimista vagyok, mert úgy gondolom, hogy az Egyesült Államokban a konzervatívok felismerték a probléma nagyságát, és van néhány ötletük arra vonatkozóan, hogyan vívják meg ezt a kultúrharcot.
Milyen ötletekre gondol?
Nos, először is, tudatában kell lenni annak, hogy ez zajlik, nem lehet megoldani egy problémát, amíg nem diagnosztizáltuk a problémát. Azt hiszem, a problémát most sokan jól diagnosztizálták: vannak amerikaiak, akik le akarják rombolni Amerikát, le akarják rombolni Amerika eszméit gazdaságilag, kulturálisan, társadalmilag. Amikor elég sok ember tisztában lesz azzal, hogy mi a probléma, akkor felmerül a kérdés: akkor mit tegyünk a helyére? Azt hiszem, ez az oka annak, hogy a klasszikus oktatás iránti érdeklődés reneszánszát éljük. Azt hiszem, most zárult le a kör, amikor az emberek felismerik, hogy a nyugati civilizációnak vissza kell térnie. Mint mondtam, minden rendszernek van egy eszmei tárháza, ezért az „értéksemleges oktatás” gondolata nem érvényes. Az oktatásnak mindig kell, hogy legyen „értéktartalma”. Azt hiszem, ehhez különböző stratégiákra van szükségünk. Meg kell szabadulnunk a mesterséges intelligenciától az osztályteremben. A tanároknak pedig akkreditációs folyamatra van szükségük az óvodától a 12. osztályig.
Az amerikai pedagógusképzés jelenleg a szélsőbaloldali eszmék melegágya.