„Németország Szociáldemokrata Pártja (SPD), melynek egykor egymillió feletti taglétszáma volt, választásról választásra ront eredményein és húsz év alatt elvesztette szavazói felét. Az egykor munkások által alapított párt az ezredfordulókor vett neoliberális fordulat következtében az elmúlt években fokozatosan elveszítette jelentőségét, s ma már sok helyen a túlélésért küzd.
Németország legrégebbi pártja, az 1863-ban alapított SPD sok válságot megélt már. 1890-ben betiltották, az első világháborúban kettészakadt, majd 1933-ban, miután minden kommunistát börtönbe zártak, egyedül néztek szembe a parlamentben a nácikkal. Azonban még a közel másfél évtizedes bujkálás sem törte meg az elvtársakat: 1946-ban a pártot Nyugat-Németországban újraalapították, majd többször is sikerült választást nyerniük: ’69 és ’82 között szociálliberális koalícióban irányították az NSZK-t.
Az ország gazdaságának átalakulása azonban már ekkor komoly kihívások elé állította a pártot: míg az ötvenes és hatvanas években a német iparosodás következtében fokozatosan nőtt a kétkezi munkások száma, addig a nyolcvanas évektől a munkások aránya elkezdett visszaszorulni. A párt ekkor került szembe azzal a feladattal, hogy nyisson az alkalmazottak és a hivatalnokok felé, akik korábban a jobboldal szavazótáborát bővítették.
Helmut Kohl tizenhat éves konzervatív kormányzását végül Gerhard Schröder liberális SPD-je váltotta. Schröder ekkor a városi, értelmiségi és mérsékelten konzervatív szavazók megnyerése érdekében végleg szakított a huszadik századi baloldal politikájával: nyíltan kiállt a piac liberalizációja mellett és Putyin-barát külpolitikát folytatott. Legfőbb »vívmánya« azonban az Agenda 2010 nevű munkaerő-piaci reform volt, mely során nekikezdtek a szociális ellátórendszer leépítésének és a munkavállalói jogok visszavágásának. Bár ez a politikai fordulat a cégek jelentős részét előnyökhöz juttatta, ez vezetett oda, hogy a folyamatos gazdasági növekedés ellenére a német bérek lemaradtak ma már az osztráktól is. (A német legalacsonyabb bér óránként 8,84 euró, az osztrák 10,09 euró.)