Antiszemita atrocitásokról — igénytelenül és tudatlanul

„Rendelkezünk-e egyáltalán adattal arról, hogy milyen hátterű elkövetők felelhetnek a két országban az utóbbi évek során megugrott zsidóellenes támadásokért? Történetesen igen: az Európai Unió bécsi Alapjogi Ügynöksége (FRA) a megtámadott zsidók véleményét kérdezte, már amennyiben azonosítani tudták támadóik hátterét. A friss (2018 decemberében publikált) felmérés szerint (lásd itt, 54. oldal) a két országban így alakult az ismert támadók száma. Franciaország: 21 támadásért feleltek a progresszív baloldal hívei, 33 támadásért a radikális iszlám követői, 4 támadásért radikális keresztények, és 7 támadásért a szélsőjobboldal. Németország: 16 támadásért feleltek a progresszív baloldal támogatói, 41 támadásért a radikális iszlám hívei, 5 támadásért radikális keresztények és 20 támadásért a szélsőjobboldal. Mind a két országban a radikális iszlám hívei feleltek a legtöbb támadásért.

A tények tehát makacs dolgok. Merker úr cikke nem csak a szerző tájékozatlanságára és a Mérce igénytelenségére mutat rá, hanem a modern baloldal identitásválságára is: egyszerre kéne képviselni két, elnyomott réteg ügyét a kapitalizmussal szemben, ám ezen két kisebbség – a zsidóság és a muszlimok – kapcsolata mély konfliktusok által terhelt.

S mit ad Isten, Európában gyakran a muszlim elkövetők ütik a zsidókat, nem pedig fordítva. Nem kívánom elhallgatni a jobboldali támadók eseteit, de erre kéne valamilyen releváns választ adni — ám egyelőre csak a tények dagadó erekkel történő tagadását és a bárki számára elérhető adatok elhallgatását látjuk. A Mérce filoszemita kampányát érdemes annak helyén kezelni: egy szélsőbaloldali, fanatikusan Izrael-ellenes lap próbál tetszelegni a zsidó olvasóknak, ám a művelet során éppen csak egyvalakinek nem vették figyelembe a véleményét — a zsidóknak.”