Bayer Zsolt, tudom, ezen el fog gondolkodni, aztán legfeljebb nem írja meg.
„Kérdésekre nincs idő, sem lehetőség. Kár, mert Bayer lelkesítő Ady-apológiájában ott fortyog a legfontosabb probléma. Ha elismerik, hogy a deviánsokból lesznek kultúránk lángoszlopai, akkor vajon most miért várnak hűségesküt? Mi egy ellenzéki tüntetés a rablógyilkossághoz képest? Ha Ady, József Attila és Petőfi és Villon ballépései nem árnyékolják be művüket – akkor vajon a mai művészeknél miért lenne halálos bűn, hogy nem értenek egyet az állampárttal?
Bayer Zsolt, tudom, ezen el fog gondolkodni, aztán legfeljebb nem írja meg. A többiek egyként, magasról, könnyedén leszarják Adyt a soraival, életével, hibáival és szerelmeivel együtt. Az a felröhögés a legyőzött egyetem fölött, sosem látott filmek, sosem olvasott regények alkotóinak közös gyűlölete, a könyvégetés melege – ez élteti őket, és nem az, hogy jót, szépet, eredetit teremtsenek vagy lássanak.
Zsolt, ha ezt megnyertétek volna száz éve, ma nem idézhetnéd Ady Endrét.
Ha most megnyeritek, Zsolt, nem marad, akivel beszélgethetsz Ady Endréről.”