Nyitókép: a világ országainak népességnövekedése (és - csökkenése), forrás: ChartsBin
Rajcsányi Gellért barátom a „De hát alig szaporodik már az emberiség!” című cikkében arról ír: a termékenységi arányszámok mindenütt csökkenőben vannak, sőt, Fekete-Afrika és néhány ország kivételével sehol nem beszélhetünk már a születésszámok robbanásáról. Ezzel szemben szép nyugodtan a reprodukcióhoz közeli 2,1-es átlag, vagyis a stagnálás felé csökken majdnem mindenütt a termékenységi mutató.
A cikk bizonyos állításaival nehéz lenne vitatkozni – például a kínai egyke-politika által okozott furcsa torzulások jelentette problémákkal –, vagy mondjuk azzal, hogy a fekete-afrikai népességrobbanás megállítása jelenti a kulcsot nemcsak a migrációs válság, hanem általában Európa, mint „európai” kontinens jövője szempontjából is. Mellesleg szólva igazán furcsa egyébként, hogy ennek a felvetése helyett az ENSZ egy nyilvánvalóan Európa-ellenes migrációs szabályozást kívánna ráerőltetni a világra, és a „mainstream” (vagyis liberális) sajtóban, illetve politikai életben jószerivel a nyomát sem találjuk, hogy
a problémát itt, a gyökerénél kellene kezelni.
Az aktuális születésszámokra vonatkozó termékenységi arányszámok ugyanakkor – lényegükből adódóan – nem mutatják be azt, hogyan alakul a világ teljes népességének aktuális és közeljövőbeli létszáma.
Ott van Irán esete: jelenlegi, 2 alá süllyedt termékenységi arányszámával nem lógna ki Európából sem. A különböző táblázatokat elemezve csakugyan azt láthatjuk, hogy a termékenységi arányszám jelentősen csökken.
Ugyanakkor Irán népessége 2020-2030 között a becslések szerint még mindig 670-470 ezer fős növekedést fog jelenteni évente. A most 80 milliós iráni lakosság 100 millióra fog növekedni 2050-ig, és a növekedés várhatóan itt fog megállni. De mit fog csinálni az a plusz 20 millió ember egy olyan országban, ahol most is több mint tíz százalékos a munkanélküliség?
Ugyanígy vehetjük példának az iszlám világ túlsó végéről Marokkót, ahol 2000 és 2010 között 1,5%-ról 1,04%-ra csökkent a népesség éves növekedése (tehát nem a termékenységi arányszám, hanem az össznépesség növekedési üteme), viszont 2017-re megint felgyorsult 1,34%-ra! (Marokkóban egyébként épp 2,1 gyermeket vállalnak a nők a legfrissebb adatok szerint.) Jelen pillanatban a 35 év alattiak teszik ki a marokkói lakosság mintegy kétharmadát, a 14 év alattiak pedig a 25%-át! 2050-re a jelenlegi 35 milliós lakosság bőven több mint 40 milliósra nőhet. Itt a helyzet kicsit jobb, mint Iránban, hiszen a munkanélküliség „csak” 10 százalékos.