Ünnepi beszéd

„Kedves Barátaim!

Ilyenek vagyunk. A fájdalomból tréfát csinálunk, belekacagunk a legyőzhetetlennek tartott ellenfél arcába, hogy végül túléljük a rettenetet. Ez tartott életben bennünket évszázadokon át és európai társaink – ha egy picit is tudnának magyarul – ma is csodálkoznának azon, mi mindent mondunk el, írunk le, anélkül hogy megbéklyózna bennünket, ami őket: a politikai korrektség. Nem, mi nem vagyunk, soha nem is voltunk és remélem, hogy soha nem is leszünk politikailag korrektek. Mert az megöli a szabadságot, márpedig mi, magyarok, nem tudunk szabadság nélkül élni!

Ez a szabadságszeretet, ez a függetlenség iránti olthatatlan vágy olyan mélyen és olyan zabolátlan módon gyökerezik bennünk, hogy azonnal tettekre sarkall minket, ha helyzet van, vagyis, ha nemzeti létünk, megmaradásunk kerül veszélybe. Más szavakkal: minket, magyarokat, mindig csak erőszakkal lehetett megfosztani az önrendelkezésünktől, szuverenitásunktól és a demokráciától. Vagyis a szabadságtól.

Hogy mennyire igaz ez, azt lassan harminc évvel ezelőtt bizonyítottuk be újra, amikor 1956 hőseit újratemettük, 1956 nagyszerű példája újra útmutatást adott nekünk és a magyar ifjúság újra történelmet írt. Igen, ami 1989-ben és 1990-ben történt, az az én szememben az 1956-os forradalom és szabadságharc egyenes folytatása, sőt beteljesítése volt.

Voltak persze, akik akkor is megpróbálták elmosni a diktatúra és a szabadság közötti éles határvonalat, akik megakadályozták az igazságtételt, akik azzal kísérleteztek, hogy kisajátítsák október 23-át, de ők is kudarcot vallottak. Ahogy 1956 is az egész magyar nemzet közös sikere volt, úgy volt mindannyiunk dicsősége a kommunista rendszert eltakarító antikommunista forradalom 1989-ben is. Azt hiszem, itt az ideje, hogy rendszerváltás, rendszerváltoztatás helyett végre kimondjuk, ami akkor történt, antikommunista forradalom volt, amelynek hála Isten nem kellett véres szabadságharccá fajulnia.

Honfitársaim!

Mivel ma már négymillió olyan magyar állampolgár él hazánkban, akinek nincs személyes emléke a diktatúra idejéből, új feladatunk van. El kell nekik mondanunk, mennyire boldoggá és megelégedetté tesz bennünket a szabadság, a függetlenség, milyen jó, hogy részünk lehet benne, mennyi áldozatot hozott nemzetünk azért, hogy a szabadság ellenségei ne győzedelmeskedhessenek felettünk. Meg kell nekik tanítanunk, hogy a szabadságot és a nemzeti függetlenséget nem adják ingyen és nem adják örökbérletbe. Minden nap újra és újra meg kell küzdenünk érte. Tudniuk kell nekik is, hogy eljöhet az a pillanat is, amikor nekik is meg kell harcolniuk érte!

Vannak hőseink, akiknek a példája segít az eligazodásban. A pesti srácok és lányok önfeláldozó hősiessége világtörténelmet írt. Megmutatta a világnak és nekünk is, hogy a legnagyobb túlerővel is szembeszállunk, ha a szabadságunkról és a függetlenségünkről van szó. Mert ezzel tartozunk magunknak.

Hiszen mindannyian 1956 büszke örökösei vagyunk.

Éljen a magyar szabadság! Éljen a haza!”

(Elhangzott 2018. október 23-án, a Terror Háza Múzeum előtt tartott megemlékezésen.)