A „pártállamból a jogállamba való békés átmenet”? Talán másként is alakulhatott volna, „észrevehetőbben”.
„Észrevettük vajon, hogy benne élünk a történelemben?
Észrevesszük? A forradalmat, ostromot bizonyosan. Az idegen megszállást, éhezést is. De az olyan sunyi kis történelmi fordulatot, mint a »pártállamból a jogállamba való békés átmenet«? Talán másként is alakulhatott volna, „észrevehetőbben”. Nem tudom elképzelni, hogy Kádár Dél-Amerikába menekül, mint Honecker. De azt sem, hogy falhoz állítják, mint Causescut. Szinkron?
Mi lett volna, ha 1944 karácsonyán a nyilasok nem végzik ki Bajcsy-Zsilinszky Endrét, ha januárban nem fagy meg Szabó Dezső, Bethlen Istvánt nem viszik el az oroszok és Horthyt a németek? Ha Radnóti Miklós kifordul az árokból, s nem éri a lövés? És ha Gérecz Attilát nem találja az orosz golyó? Másképpen lett volna? Ha Nagy Imrét nem végzik ki? Ha a srácok nem ugranak nekik? (...)
Születések és bukások, sorsfordulók, korszellem és az egyéni sors. Képes-e szinkronban mozdulni? Vagy csak a vezér s a tömeg koreográfia szerint? A szimbolikus »meghatározó személyiség«, a zseni és a sötét zsarnok hogyan van bennünk, akik közben itt élünk, gyermeket nevelünk, dolgozunk, boldogságra vágyunk, egy kis szeretetre. Ezen áll vagy bukik a jövőnk. Kivel, s miért. S mennyit értünk? Egyáltalán akarjuk-e érteni a világot, vagy csak legyintünk: »az ördög tudja!« Mennyi ellentmondás, mennyi tévedés és erőszakosság vesz körül mindig. Mennyi értetlenség. S milyen nehéz követni a zsenit, s könnyű a kisszerűséget, a zsarnoki gondolatot. A lojalitás, a szolgalelkűség. A hűség és a fanatizmus. Túlbuzgóság és közöny. Önérzet és a gőg. Erről szólt mindig a világ. Erről a bukás és az építés. S ha buktunk – előfordult –, a túlélés és az újjászületés. A szimbólum nem érték kérdése. Az építés, az újjászületés viszont az. A múlt szimbólumai kiszolgáltatottak a gondolatnak. Boldog-boldogtalan mondhatja róluk a magáét. A jelen viszont gondolat és cselekvés is egyben. Éljük át a sorsunkat szinkronban a történelemmel, szép, értelmes cselekvésben, akárhogy is alakul.”
A volt EP-képviselő szerint az elmúlt mintegy száz évben a külső erők megtalálták azokat az ágenseket, akik belül tudtak zavart kelteni vagy idegen érdekeket megjeleníteni.
Az angol beteg című film magyar főhősének valódi élete lenyűgöző, interaktív albumot ihletett: tartalmában és esztétikájában is méltó ajándék kerülhet a karácsonyfák alá.
Legismertebb labdarúgónk példája azt mutatja, hogy nem az eszközkészlet számít, hanem hogy mi jön belülről.
Sokkal fontosabb és súlyosabb problémákkal bajlódunk, mint pár éve, amikor a mozgalmatok elfoglalta az agonizáló baloldal helyét a céges érdekeltségek miatt.
Hogyan lehetséges, hogy a történelem összes kultúrája észak, dél vagy kelet felé orientálódott, és sohasem nyugat felé? Az égtájak kultúrtörténete színesebb és tanulságosabb, mint azt a GPS korában bárki gondolná – állítja Jerry Brotton, a reneszánsz professzora.
Nincs miért kárörvendeni az egyre mélyebb és szerteágazóbb német válságjelenségek kapcsán. Rajcsányi Gellért írása.
A civil szervezet úgy véli nem igaz, hogy az EU tagállami hatásköröket kíván elvonni Magyarországtól, és ezzel korlátozni kívánja a kormány mozgásterét.
Rodrigo Ballester szerint most dől el, hogy az EU olyan klub lett-e, ahol előírás a liberalizmus, és többé senki sem lehet konzervatív.
