Európa rossza

„Előbb-utóbb még visszasírjuk a Szovjetuniót. Meg a villannyal táplált szögesdrótot a határon. Kiszámítható életünk volt akkor. Tudtuk, ki a jófiú és ki a rosszfiú. Ki tudtuk számítani, mennyit keresünk még a nyugdíjazásig. Meg aztán elég jól megtanultunk olvasni a sorok között.

Tudtuk, hogy amit keletről mondanak nekünk, az vagy hazugság, vagy egyáltalán nem jó nekünk, ami pedig nyugatról jött, arról is tisztában voltunk, hogy nem minden arany, ami fénylik – de épp azért lényegében megbízhatóak voltak a hírek.

Most? Amit például Szíriáról állítanak, azt már nyilván a közvetlen részvevők sem tudják megítélni, mi igaz abból, mi nem, ki a jó, ki a rossz, s ki mit akar (a hatalmon, befolyáson kívül, mert azt mindenki akarja). De rendben: kicsi a világ, ám Szíria mégis elég távol van, ami ott történik, közvetlenül nem érint, hacsak nem a migránsokról van szó (bár azok hozzánk egyelőre nem nagyon jönnek), úgyhogy Szíria aránylag hidegen hagy. Csakhogy ma már arról sem tudunk egyértelműen tájékozódni, ami itt történik közvetlen házunk táján, meg a tőszomszédságban. A valószínű képet nagyon nehezen, különböző forrásokból, amolyan kirakós játékként tudjuk csak (jótállás nélkül) összeállítani. Mert manapság mindenki hazudik. Lehet, hogy elhiszi, amit mond, de akkor is a java hazugság, tudatos féligazság: következetes agymosás. Bizonyára olyan is van, aki nem hazudik, az igazságot mondja. A maga igazát. De vajon az a valóság?”