A Momentum és Márki-Zay most éli fel a hitelét

„A magyar társadalom és a politikai rendszer válsága sokkal mélyebb annál, hogy a most folyó felvonulás és szenvedélyei akárcsak meg tudják érinteni. És hol vagyunk akkor az alkotástól! A kiszámíthatóságnak ezekben az órákban zajló tobzódása a kudarc hosszú távú megerősítését szolgálja: alternatívát nem ajánl általában a magyaroknak, kiutat nem ad a baloldal válságából, viszont feloldja a szenvedélyeket, amelyeket pedig az értelem szolgálatába kellene állítani és fókuszált munkára bírni. Potenciálisan jövőalkotó személyiségei és intézményei – lásd a címben – megint nem bizonyultak elég erősnek: elsodorja őket a szokványos középszer, a terméketlenség, az önbecsapás, elsősorban pedig a híveik sokadszori becsapása. (Régi kulturális káderek üzenetei, kaotikus útravaló, diverzifikálódó helyszínek és depolitizált, partikuláris, össze nem függő jövőbeli tervek, petyhüdt retorika, semmi azonnali akció.) Az, hogy a számosság most – másodszor – is megmutatkozott, nem segít, hanem a ront a helyzeten: magabiztossággal tölthet el, holott a lényegi halmaz üres. A megelőző munka elvégezetlen. A mennyiség legyőzi a minőséget és a mennyiség ezt diadalként éli meg, amitől az ellenzékiség homályosan látó maradék szeme is teljes sötétbe borul.

Röviden, nekem úgy tűnik, a Fidesz a választások után két héttel megszerezte magának az utcát és szoci elvbarátaival karöltve a NER-franchise részéve tette a köztéri tüntetésszervezést a fővárosban és a vidéki nagyvárosokban is.”