„A Jobbik állítólag kormányzati szerepvállalásra készül, de kormányváltó hangulat mindeddig nem szegődött melléjük. Nincsenek több tízezres tüntetéseik, nincsenek nagyszabású megjelenéseik. Amikor Vona néhány héttel ezelőtt a jászberényi kórház elé hívta híveit, az egész Jászságból úgy tizenketten jöttek össze. Országszerte hasonló »tömeget« vonzanak a pártelnök látogatásai. Jobb híján a csodában, a hódmezővásárhelyi fordulat országos elterjedésében bíznak a Jobbikban, más nem maradt nekik. Kormányváltó tömeg sehol, a nemzeti radikálisok elpárologtak, semmi sem maradt, csak az a fránya remény. Amely már 2010-ben alaptalanul szétáradt a Jobbikban, akkoriban olvashattunk olyanokat a pártsajtójukban, hogy megtelt a művház Tiszavasváriban, Isten bizony, meglesz a választási győzelem is.
Én meg azt mondom, nem lesz meg. Hiába kötnek szövetséget Gyurcsánnyal, hiába feküdtek le Simicskának, hiába udvarolnak a liberálisoknak, a szocialistáknak, a zöldeknek és a cigányoknak – vagyis mindenkinek egyidejűleg – a végén győzedelmeskedik az igazság. Az igazság, amely mindig azoké, akik nem fordultak ki önmagukból, akik nem csapták be a híveiket, választóikat, akik kiszámíthatóak és tartják a szavukat. Ideig-óráig felülkerekedhet a hazugság, az irigység, a kisszerűség, de a Jóisten szereti annyira ezt az országot, hogy megsegíti, amikor kell. Székelyföldön talán értik, miről beszélek. Hogy névtelen kommentelő barátaink, a jobbikos és balos médiakommandó, a gyávák és senkik hadserege nem érti, nem baj. A választás ugyanis a valóságban zajlik és dől el, ezt ne feledjük. A valóságban pedig mi vagyunk jelen, miénk Magyarország, és most sem engedjük át nekik.”