„Egy nappal az ellenzék vasárnapi zavaros összejövetele után már nem arról ment a szó, tényleg be volt-e rúgva Gyurcsány Ferenc vendéglátó – ahogy azt Vágó Gábor vélelmezte –, hanem arról, vajon mi történhetett a kackiás bajszú, nyüzüge emberrel, hogy másnap hason csúszva visszavonta a vádat.
»Ezúton is bocsánatot kérek tőle – hebegte –, ha bármikor is szóval, tettel vagy gondolattal megbántottam volna.« (Ha nem az ATV stúdiójában mondja ezt, hanem egy katolikus templomban, talán így folytatja: »… én vétkem, én vétkem, én igen nagy vétkem…«) Következik mindebből, hogy a két dolog közül – Gyurcsány részeg, Vágó szembeköpi magát – utóbbinak nagyobb a hírértéke.
De mi is történt? Vágó a megbeszélésről kifele jövet ezt mondta: »Ha én részeg vagyok, és meghívok barátokat otthonra beszélgetni, az a minimum, hogy őket is megkínálom whiskyvel.« Erre másnap Gyurcsányék bejelentették, beperlik. Pár órával később Vágó hamut szórt a fejére… Vajon mitől világosult meg Vágó oly hirtelen? Két változatot tudok elképzelni. 1. Elhagyván a helyszínt, Szél küldöttségvezető lesüvítette a fejét a helyéről, amiért piszkálni merte Gyurcsányt. 2. Miferink időközben rájött, bizony bunkó volt, ezért átküldetett egy flaskát Vágónak.
A lényeg: ebből az afférból is a DK-vezér jött ki győztesen. Sőt tovább erősödve jött ki… Van-e még, aki kételkedik, hogy ezen a térfélen ő a góré? Hogy aztán tényleg részeg volt-e Gyurcsány, kit érdekel már…Tök mindegy. Hogy látszott a fizimiskáján? Ugyan! Miferink mindig ilyen pirospozsgás.
Biztos sokat van levegőn. Hogy aritmikusak voltak a mozdulatai? Hát aztán? Dehogy az egyensúlyát kereste, csudákat, lendületesen érvelt… Ő mindig aritmikus. Hogy hülyeségeket beszélt? Ez sem érv. Kell ahhoz innia?”