Pénzeszsákok hattyúdala

„Abban a korszakban, amikor Magyarország szovjet gyarmat volt, sok megbízhatónak minősített külkereskedőnk adta el a becsületét. Egy üveg márkás italért, vacsorameghívásért, néhány zsebbe dugott dollárért cserébe drágábban vásárolta a nyugati portékát. Manapság a politikai érdekek jóval magasabbra srófolták a vesztegetés tétjeit. Az országgyűlési választások előtt az ellenzéki pártok a szuverenitásunkkal kereskednek, és szolgálataikért cserébe a helytartói hatalmat kérik a »nyílt társadalom« téveszméjének nevében akár erőszaktól sem visszariadó oligarcháktól.

Soros György, Gyurcsány Ferenc és Simicska Lajos busás haszon reményében váltak hazaáruló kufárokká. Simicska szorgalmasan gyűjtögette vagyonát a Fidesz regnálása idején, Gyurcsány már 2004-ben kimutatta foga fehérjét, amikor megpuccsolta saját törvényesen választott miniszterelnökét. Köztudott, hogy egy puccshoz pénz kell, de addigra megvolt az alap: a házassága, illetve az anyósa által ölébe pottyant a rablóprivatizációból szerzett vagyon. A kommunista elődök kormányzási gyakorlata adta a módszert Gyurcsány sikeréhez. Az egypártrendszerből már ismertük azt a fajta „kormányátalakítást”, amikor a jómadarak felszállnak az ágról, hogy ugyanoda más sorrendben visszaüljenek.

A 2002 és 2010 közötti kormányzás alatt sikeresen megvezették mind a magyar népet, mind az ­EU-t. Gyurcsány 2006-os őszödi beszéde (»elk…rtuk, nem kicsit, nagyon«, »hazudtunk reggel, éjjel meg este«) nem volt más, mint a magyar nép nyílt szembeköpése. Rafinált önvallomása a 2006-os országgyűlési választások után hangzott el, nem véletlenül. Nyilván az sem véletlen, hogy az uniónak elküldött országmérlegek hamis adatai fölött a brüsszeli neoliberális párttársak szemet hunytak.

A csőd szélére vitt ország népe 2010-ben kétharmados többséggel döntött, és elhessentette a kártékony madarakat. 2018-ra a nép és a kormány közös munkájából Magyarország újjászületett, a gazdaság tartósan felfelé ívelő pályára került.”