„Ha már konszenzus. Tudta, hogy Hollik István államférfinak tekinti Horthy Miklóst?
Konkrétan nem. Sajnálom, ha ilyet nyilatkozott. Fogok vele beszélgetni erről, ugyanis Horthy nem volt államférfi. Egy a nemzet sorsát megbélyegző – sok esetben gyenge akaratú – opportunista volt, akinek a lelkén szárad 200.000 doni és 600.000 auschwitzi áldozat vére. Ahogy már Orbán Viktor nyári nyilatkozata kapcsán is kifejtettem, csakúgy mint most legutóbb az emlékére szervezett emlékmise kapcsán: Semmilyen módon nem tartom elfogadhatónak Horthy példaképként állítását. Sajnálom, hogy semmi nem változott megítélésében 1993-as – korabeli kormánytagokkal tarkított – újratemetése óta.
Egy-két hete azt nyilatkozta a 24.hu-nak, hogy nem tartja szerencsésnek, ha egyházfők a szószékről politikai jelölteket támogatnak. Most nem esett Ön is ugyanebbe a hibába?
Az említett nyilatkozatban kifejezetten a szakrális közegről volt szó. Ugyanakkor kétségtelen, hogy nagyon finom mezsgyével van dolgunk, hiszen egy egyházi vezető – ha hite értékeit akarja hirdetni, kénytelen kilépni a templom falai közül és – a kölcsönös értékek és érdekek mentén – szövetségeseket keresni az általa fontosnak tartott ügyek érdekében. Vannak, akik a konkrét pártpolitizálásig is elmentek ennek érdekében, mint például (az áldott emlékű) Raj Tamás, Donáth László vagy Iványi Gábor, akik konkrét pártpolitikában vállaltak részt egy adott történelmi időszakban. Én ezt ma – és lehet hogy annak idején is – határátlépésnek tartottam volna. Ugyanakkor lokális szinten, ha az Mszp és a Fidesz példanélküli összefogásával létrejött egy a belvárosi zsidó hitéletet és kulturális életet támogató környezet, akkor szerintem nem tehetjük meg, hogy ez ne kapjon elismerést.”