Félkarú törpék

„Kevés olyan ingatag alkotmány van jelenleg a világon, mint egy szinte tetszőlegesen kiválasztott európai uniós állam miniszterelnöki széke. Érdemes végigolvasni, hol küzdenek krónikus kormányválsággal, irányítanak kisebbségben vagy vállaltak őrületes kompromisszumokat a többség érdekében: Portugália, Spanyolország, Nagy-Britannia, Írország, Belgium, Hollandia, Németország, Olaszország, Csehország, Románia, Svédország, Dánia, Litvánia.

Stabil kormányzás van az elnöki rendszerben működő Franciaországban, valamint Lengyelországban, Luxemburgban, az új kormány felállása óta Ausztriában, Észtországban, Lettországban, Bulgáriában, emellett Szlovákiában és Magyarországon. Politikai értelemben Görögország is a stabilak közé tartozik, bár semmilyen más tekintetben nem.

Nagyon leegyszerűsítve – hiszen nem minden kisebbségi kormány bukik meg, és nem minden stabilnak tűnő formáció tart ki ciklusa végéig – jelenleg így áll az Európai Unió, forró és recsegő bársonyszékekkel a tömb legnagyobb részén. Márpedig ma épp a stabilitás lenne a legfontosabb, ha már tömbről, egymásra utalt és egymásba kapaszkodó tagokról beszélünk.

A brüsszeli családi fotókon látható kormány- és államfők mosolya így legalábbis kincstári, hiszen többségüknek szigorúan megkötik a kezét odahaza, minden szavuknak súlya van, aprócska otthoni szövetségeseik árgus szemekkel figyelik, hogy teljesíti-e a miniszterelnök a nekik tett ígéreteit, vagy orvul hátba támadja őket.

A több oldalról szorongatott politikusok így visznek is ajándékot, meg nem is, amikor Brüsszelben előadják javaslatukat, amelyet előzőleg alaposan felvizeztek és kilúgoztak az adott körülményeknek megfelelően.”