Az újliberális hegemónia

„Nos, a generációváltás szükségszerűen megtörténik. Sőt, előttünk zajlik éppen. Az »újliberális nemzedék« azonban ugyanolyan hegemóniára törekszik Európa-szerte, mint az elődje. Ugyanúgy kirekesztő minden más ideológiával szemben, és újra elköveti a gőgösség gaztettét. A klasszikus családmodell-ellenességben és a nemzetek szuverenitása ellen még nagyobb elánnal lép fel, és minden valóságban tapasztalható katasztrofális előjel ellenére erőlteti a multikulturális társadalmi modellt. Továbbá támogatja a szélsőséges feminizmust, és feltűnően a meleg jogok mellé áll minden más közösségi joggal szemben. Eszköztárában viszont modern módszerekre lelt. A közösségi oldalak és az internet nyújtotta, soha nem látott, táguló nyilvánosság ellenőrzését vette célba. Mert ez lesz a jövőben a szellemi hegemónia kulcsa.

Az újliberálisokat pedig, úgy tűnik, hogy pártcsaládtól függetlenül hajlandó adminisztrációs eszközökkel is kiszolgálni a most regnáló európai politikai elit jelentős része. Erre jó példa a németországi véleménykorlátozó jogszabály (Netzwerkdurchsetzungsgesetz), amely a „hálózati végrehajtási törvény” értelmében minden médiaszolgáltatónak és a közösségi oldalaknak leginkább (Facebook, Twitter stb.) kötelezővé teszi, hogy a (fel)jelentett posztokat, képeket, videókat egy napon belül törölni kell. De mikor? A válasz egyszerű: akkor, ha a jelentést megalapozottnak találják. De ki fogja eldönteni a megalapozottságot? Ki lesz a bíró, és milyen elvek szerint jár majd el? A kérdés költői csupán. 

A másik példa Macron terveiben körvonalazódik. A francia elnök blokkoltatna bizonyos weboldalakat a választások idején, szükség esetén pedig más eszközökhöz is folyamodna a »demokrácia védelmében«. Ha kell, akkor az »álhíreket« egyetlen gombnyomással törölné a közösségi oldalakról. De ki dönti majd el, hogy mi az álhír? Ki nyomja majd be a cenzúra gombját? A kérdés itt is költői csupán, hisz megérkeztek az újliberálisok, akik büszkén és gőgösen vállalják ezt a »demokráciamentő« szerepet.”