Sötét kezdet

„Ám miután az ellenzéki fejvadászok szemében nagyvadnak számító szereplő jelent meg a célkeresztben, Jávor Benedek és társai már az előző országgyűlési választások előtt szintén feljelentésekkel kezdték el bombázni a magyar hatóságokat és az OLAF-ot is. Nyomozás is indult, amely bűncselekmény hiányában akkor lezárult. Nem lenne szerencsés, ha eluralkodna az a paranoiás állapot hazánkban, hogy aki megfordult már a kormányfő köré rajzolható tízméteres sugarú körön belül, az sürgősen ássa el magát, ám Tiborcz az első támadások idején megvált az Eliostól. De ez inkább feldühítette az ellenzéki csahosokat, akik azóta permanens kampányt folytatnak a témában.

Apropó, kampány! Nem furcsa, hogy a lerágott csontnak tűnő ügy éppen most kapott újabb lendületet? Információink szerint az elmúlt egy hónapban hirtelen nagyon sürgős lett az OLAF számára a magyarázataik szerint szélesebb körre kiterjesztett újbóli vizsgálat lezárása. Meg sem várták az érintettek összes észrevételét, villámgyorsan elkészítették a jelentést, amire – minő véletlen! – nyomban rá is bukkant a Magyarországot polgári kormányzás idején előszeretettel ekéző The Wall Street Journal. Nem egészen három hónappal a választások előtt tehát ismét a közvilágítás kérdései tartják lázban az Orbán-fóbiások megtépázott seregeit. Most abban bíznak, hogy az Európai Bizottság majd jól visszakéri a negyvenmillió eurót, mire az érintett harmincöt önkormányzatnál lekapcsolják a villanyt, a nép föllázad, és eljöhet végre újra az ő idejük, a sötétség birodalma.

Könnyű azonban belátni, hogy ez nem így lesz. A – még a Gyurcsány- és Bajnai-kormányok hatóságai által elindított – pályázati eljárások vizsgálata hosszú hónapokig elhúzódik, s bár Soros hazai bérencei közben ezerszer leírhatják, hogy az Elios korábban Orbán Viktor veje, Tiborcz István tulajdonában volt, ez nem pótolja az ország jövőjéről alkotott vonzó elképzelések döbbenetes hiányát az ellenzéki oldalon.”