Továbbra is össze-vissza mérik Magyar Péterék támogatottságát a baloldali intézetek
Most a Republikon adott ki felmérést.
A harctéren érdemben helytállni mégsem csak Facebook-profilok kezeléséből áll majd.
Nyitókép: Magyar Nemzet/Havran Zoltán
„Továbbra is bizsergő érdeklődéssel figyelem a Magyar Péter-jelenség hömpölygését és a tizenéve betokosodottnak látszó belpolitikai keretek látványos elporladását. Nem mondom, hogy hátradőlve és popcornnal a kezemben várom a vége főcímet, mert ennél jóval aktívabb közéleti szereplő voltam és maradok az EP-mandátumom lejárta után is, de az átmeneti kicsekkolásomról szóló döntéssel kétségtelenül meglett az a luxusom, hogy kellő távolságból és kényszerek nélküli objektivitással tudom vizsgálni az eseményeket. Amolyan politikai szemtanúként.
A Magyar Péter-jelenség hullámain forradalmi módszerrel kiválasztott EP-képviselőjelöltek közül még nem tudjuk, hogy hányan jutnak mandátumhoz, de a felmérések szerint 3-4 szinte biztosan kinéz. Legalábbis ha most vasárnap választanánk, de sok idő van még a voksolásig, így ez gyenge jóslás. Politikai szemtanúként kifejezetten lelkesen és az innovatív megoldásokat, a tisztítótüzet hozó kezdeményezéseket pozitívumként fogadva nézem az eseményeket. Ugyanakkor nyilván bennem is megfogalmazódik – különösen rutinos EP-képviselőként –, hogy a Tisza párti befutók vajon kinek az érdekeit fogják szolgálni? A magukét? A magyar érdekeket vagy a Magyar-érdekeket? Nagyon nem mindegy.
A rájuk leadott protestvoksokkal persze lehet és kell is üzenni a NER-nek meg a saját maga fogságában vergődő ellenzéknek, és a jelöltek impozáns önéletrajzai alapján akár kifejezetten sikeres EP-képviselői karriereket is láthatunk majd a következő öt évben, de azért ezen a harctéren érdemben helytállni mégsem csak Facebook-profilok kezeléséből áll majd. Magyar Péter eddig keveset beszélt az Európa-politikájáról, de például a Puzsér Róberttel folytatott beszélgetésében és a május elsejei Facebook-posztjában már felcsillant néhány kapaszkodó. Magyar azt mondta, hogy nem hisz az Európai Egyesült államokban mint szuperállamban; szerinte Európa akkor erős, ha a tagállamok erősebbek lesznek, és utána lehet majd mélyebben integrálni a rendszert.
Eddig rendben vagyunk, az Európai Egyesült Államok vízióját magam sem támogattam soha, szerintem ez a koncepció annak a bizonyos lónak a másik fele, amelyre nem szerencsés átesni. Abban is egyetértek Magyar Péterrel, hogy a belpolitikai vitáinkat nem feltétlenül kell Brüsszelben is folytatni, az Európai Unió ugyanis nem fogja helyettünk leváltani a NER rezsimjét. Ezt csak mi tudjuk megtenni, itthon. Az viszont már valóban érdemi vitapont, hogy mit kell egy EP-képviselőnek tennie akkor, ha a magyar kormányt elítélő határozat kerül a plenáris ülés napirendjére, ami adott esetben szankciókat szorgalmaz az uniós pénzeket elsíboló fideszes kormányzattal szemben. Mi a helyes döntés? Egyetérteni vele, vagy elutasítani? Én legutóbb, az utolsó plenáris ülésen szereplő magyar ügyben megszavaztattam a követőimet, és az »igen« gomb megnyomására köteleztek.”
Ezt is ajánljuk a témában
Most a Republikon adott ki felmérést.