„3: Ellenőrizhető ellátóhelyek
Ahhoz, hogy az emberek ne pletykák, szóbeszédek és kétes hitelességű történetek alapján tájékozódjanak, ellenőrzött információs felületetekre van szükség. Az egészségügyi központok validált minőségbiztosítási mérőszámainak folyamatos gyűjtése és az ebből készült statisztikák nyilvánossá tétele kulcsfontosságú az átláthatóság érdekében.
Az embereknek joguk van tudni, hova mennek. Joguk van tudni, milyenek a kezelések országos viszonylatban, egyáltalán mire számíthatnak. A hasonló szellemben kiadott Mérték-tanulmány például egy nagyon jó irány, de ezt folyamatosan, akár havi szinten kellene frissíteni és könnyen kereshetővé kellene tenni.
4: Nyilvános szakmai protokollok
A 21. század egészségügye nem a »professzor úr így szokta«-elven alapuló kezelésekről szól, hanem a követhető és egységesített szakmai protokollokról. A régiós egyenlőtlenségeket közelíteni a szaktudás nyíltan kezelésével lehet. Országos szinten hatalmas probléma, amennyiben a tudás néhány intézményben koncentrálódik, a legtöbb helyen pedig nem nehezen elérhető. Ennek kiegyenlítésében óriási segítséget adhatnak a bárki által elérhető, szakmai kollégiumok és nemzetközi csoportok által kidolgozott protokollok, amik egy-egy betegség kezelésének gyakorlatát fejtik ki. A könnyű kereshetőség, a letisztult online elérés, az állandó frissítés alapfeltételek. Ha egy országhatár menti rendelőintézet orvosai ugyanolyan egyszerűen hozzáférnek ezekhez az állandóan frissülő protokollokhoz, mint a budapesti kórházakban dolgozó kollégák, akkor kiegyenlítettebbé válhat a magyar egészségügyi ellátás.
A fenti példák természetesen csak egy részét képezik az átláthatóság eszköztárának. A jelen magyar viszonyokat tekintve elsőre utópisztikusnak tűnhetnek a fenti ötletek, de a fejlődés iránya egyértelműen ez. A mindenkori döntéshozóknak túl kell lépniük a politikai érdekeken, és titkolózás helyett nyíltan szembe kell nézniük az egészségügy hibáival. Az embereknek pedig ki kell kényszeríteniük az átlátható egészségügyet, bárki is vezesse aktuálisan az országot. Még ha néha fájdalmas is lesz, a beismerés mindig előremutatóbb, mint a rejtegetés.”