„Vajon leülnénk-e kártyázni egy partiba, ahol már a játék elején mindenki tudja, hogy az egyik partner cinkelt lapokkal játszik? Részt vennénk-e olyan futóversenyen, ahol csapatunk tagjainak lábaira öt-öt kilós súlyok vannak erősítve, a többiek viszont szabadon futhatnak? Beszállnánk-e olyan versenybe, ahol még el sem kezdődött a versengés, de már győztest hirdettek? Versengenénk-e a győzelemért olyan körülmények között, amikor ellenfelünk még a célegyenesben is változtathatja a verseny feltételeit?
Józan megfontolások alapján nemcsak azért nem szállunk be ilyen feltételek mellett a versengésbe, mert eleve esélytelenül indulnánk, hanem azért sem, mert ez éppen azt öli ki a versengésből – az egyenlő esélyeket, a tisztaságot és a győzzön a jobb szellemét –, amiért egyáltalán érdemes részt venni bármilyen versenyben. Részvételünkkel valójában a csalást legitimálnánk.
A Fidesz által törvénybe foglalt, majd az elmúlt évek során éppen aktuális politikai érdekeinek megfelelően toldozott-foldozott választási rendszert finoman fogalmazva úgy szokták jellemezni, hogy a kormánypártok felé lejt a pálya. Csakhogy a cizellált megfogalmazás éppen a rendszer lényegét rejti el.
Nem egyszerűen arról van szó, hogy a kormánypártok bizonyos, elsősorban technikai körülmények miatt nagyobb eséllyel indulnak a választásokon, mint ellenfeleik, hanem arról, hogy gyakorlatilag nincs esélye az ellenzéknek a választási győzelemre.
Magyarországon 2011 óta olyan választási rendszer van érvényben, amely a szabad választások minden fontos elemét nélkülözi.
Az óvatos EBESZ-megfigyelőkkel szemben legalább mi mondjuk ki bátran, hogy nálunk nem egyszerűen nem fairek a választási feltételek, hanem nincsenek meg a törvényi garanciái a szabad, egyenlő és igazságos választásoknak.”