Robban-e a puliszka?
A legjobb politikai barométer a világban a román politika mozgása: ahová áll, ott mindenképpen fordulat várható.
Amíg vannak olyan törvények Romániában, amelyeket nem alkalmaznak, nehéz jogállamról beszélni. Interjú.
„A rendszerváltás után voltak jelentős vívmányok a kisebbségi jogok érvényesítésében, azonban úgy látszik, az utóbbi két-három évben a román nacionalizmus újult erőre kapott. Mi lehet ennek az oka?
A kilencvenes évek második felétől, az uniós integráció, a NATO-csatlakozás előtt Románia próbált alkalmazkodni. Próbált úgy viselkedni, hogy a kisebbségi jogokból, főként a nyelvi jogokból felmutasson valamit. Az európai uniós csatlakozást követően azonban azt tapasztaljuk, hogy Bukarest a már megszerzett jogokból próbál visszavenni. Próbálkoznak olyan igazságszolgáltatási eszközökkel, amelyekhez a választott politikusoknak már nincsen hozzáférésük. Volt olyan bírósági döntés például, amely szerint minden olyan esetben tilos az anyanyelvet használni, amikor a törvény azt kifejezetten nem írja elő. Ami persze butaság.
Hiszen a demokratikus jogalkotás egyik alaptétele, hogy mindent szabad, amit a törvény nem tilt.
Románia tehát bekerült a két elitklubba, és már nincsen szankciója annak, ha a kisebbségi jogokat nem tartják be. A másik fontos szempont, hogy felértékelődött Románia geostratégiai helyzete. Az orosz fenyegetés erősödésével Washington különlegesen szoros szövetségi kapcsolatot épített ki Bukaresttel, ami azt a látszatot erősítette, hogy az amerikai rakétavédelmi pajzs alatt már senki sem figyel oda, hogy mi történik a kisebbségekkel.
Pedig a kisebbség helyzetén is mérhető az egész jogállamiság alakulása.
Nyilvánvaló, hogy addig, amíg vannak olyan törvények Romániában, amelyeket nem alkalmaznak, nehéz jogállamról beszélni. Ennek csak a kisebbségi vonatkozásait emelném ki. Itt van az oktatási törvény ügye, amelyet már hat éve senki sem alkalmaz például a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem vonatkozásában. Adott a visszaszolgáltatások esete: törvény van rá – amelyet évek óta figyelmen kívül hagynak −, nem adják vissza a kisajátított ingatlanokat. Szabotálják a nyelvtörvény alkalmazását is. Nekünk az a dolgunk, hogy mindezt megértessük a romániai közvéleménnyel, de európai uniós partnereinkkel és Washingtonnal is.”