Népszavazás az emberi jogokról

„Akárhogyan is: megdöbbentő, hogy az emberi jogokkal és védelmezőikkel szemben a mai hivatalos Magyarország (és a legtöbb volt »szocialista« ország) ugyanazt a retorikát alkalmazza, amelyet az andropovi Szovjetunió, a Husák-féle Csehszlovákia és a Jaruzelski-féle Lengyelország alkalmazott. Azaz: a másként gondolkodók külföldi ügynökök, nemzetidegen elemek, hisztérikus kényeskedők, beilleszkedésre képtelen, destruktív bajkeverők. Az a föltételezés, miszerint a társadalombírálat, illetve a természetjog számonkérése »külföldi ügynökök« aknamunkája: minden (jobb- és baloldali) modern diktatúra változatlan, állandó sajátossága. Ez volt a sztálini koncepciós pörök egyik fő mondanivalója is. Már a jakobinusok úgy nevezték ellenfeleiket: le parti de l’étranger, a külföld pártja. »A külföld pártjának« ma (is) nyilván biológiai, genetikai vagy etnokulturális okai vannak rá, hogy szembeszálljon a nemzetvezetővel, fölforgasson, destruáljon és »árulkodjék« rá kozmopolita külhoni metropolisokban meg a »globalista« sajtóban. Vagy »lefizették«. Soros. Rothschild. Stb. (...)

Nincs új a diktatúra napja alatt.

Emögött az a konzervatív hiedelem húzódik meg, amely szerint a szabadság szeretete nem természetes. A konzervatívok az eredetiséget, a kritikai attitűdöt – meg a jobboldalnak a saját elitje számára fönntartott borúlátó, »belső« nihilizmusait – a »jobb körök« használatára korlátozzák. Szerintük a nép sorsa, igazi lényege a konformizmus és az engedelmesség (amit etnikai összetartásnak álcáznak, gyakran sikerrel). Hiszen a reakció örök jellemzője a hierarchia természetességébe vetett hit. (...)

Amennyiben a valamikor megrendezendő népszavazáson a közvélemény kinyilvánítaná, hogy nem hajlandó külföldi ügynöknek bélyegezni az alkotmányosan és alapjogilag – formálisan – ma is biztosított emberi jogok védelmezőit, azokat, akik a jogsértők körmére néznek, akkor a diktatúrás törekvésekkel és az egyenlőtlenség konzervatív szenvedélyével szegülne szembe. Ez fordulatot jelenthetne a magyarországi, a kelet-európai és közép-európai politikatörténetben.

Erre az esélyek nem valami jók. De igazuk van azoknak, akik megpróbálják megfordítani ezt a trendet, akkor is, ha más tekintetben éppen ők nem valami megbízható hívei az egyenlőségnek. Akármilyenek is egyébként, ezért valamennyien hálával tartozunk nekik, és csodáljuk merészségüket.”