Közvélemény-kutatási abc

„Más szavakkal: ha megnézzük, mi olvasható az olasz, a német, a skandináv stb. sajtó egy ottani közelgő választásra tekintettel közölt felmérésében, akkor egyfajta és egyértelmű üzenettel bírók az ott nyilvánosságra hozott felmérési adatok. Vagyis azt láthatjuk, hogy egy adott pártnak mekkora a támogatottsága azok között, akik a kérdezés pillanatában úgy gondolják, elmennének szavazni, és tudják, kire adják le voksukat. Vagyis nem kétféle felmérési adatokat közölnek. Azaz olyanokat nem, hogy az egész népesség között mennyien támogatnák mondjuk a brit Munkáspártot, az olasz 5 Csillag Mozgalmat és a többit. Mert kit érdekel? Kit érdekel a világ bármely országában az, hogy miként gondolkodnak a politikai pártok preferálásáról azok, akik az otthon maradást választják? 

Nálunk ez nem csak nem így van, de homlokegyenest ellentétes a bennünket körbevevő nemzetközi gyakorlattal.

Olyannyira – és ez is tény –, hogy a hazai média elsöprő többsége hajlamos arra, hogy nagyobb nyilvánosságot, előkelőbb helyet adjon az egész lakosságban végzett pártpreferenciáknak, amelyekből megtudhatjuk azt, hogy mily sokan nem akarnak elmenni szavazni, illetve nem tudják, hogy kire is szavaznának, ha elmennek. Sőt: igen gyakori az is, amikor sajtónk egy adott közvélemény-kutató intézet ada­taiból nem csak elsőként mutatja be a teljes lakosság körében végzett felmérés eredményeit, hanem csak azt közli, mintegy mellékesként vagy egyáltalában be nem mutatva a választani elmenni akaró, pártpreferenciájukat egyértelműen kinyilvánító válaszadók véleményét.

Tovább menve: nincs egyetlen olyan eset sem, amikor egy külföldi sajtótermék egy magyarországi pártpreferenciát bemutatva ne a saját gyakorlatát követve kizárólag a választani elmenni akaró és pártpreferenciával rendelkező szavazók válaszaiból készült eredményeket mutatná be. Vagyis azt, hogy X pártra hatvan, Y pártra 18 és Z pártra a megkérdezettek 12 százaléka szavazna. Így minden ottani olvasó tudja, miként áll nálunk a pártok kedveltsége.”