Menni vagy maradni?

„Svédországban mindenki a keresztnevén szólítja egymást, az ajtókon nincs ott, hogy professzor, doktor. Ez egy kulturális különbség, amit kifejezetten szeretek. Könnyebben tudom intézni a mindennapi ügyeket, a lényegről beszélünk, és nem a szavak második vagy harmadik jelentését keressük. Látványos a potenciális győztes-győztes helyzetek felismerése.

A magyar miniszterelnök pontosan tudja, és kihasználja, hogy a magyar emberek jó része nem hisz a győztes-győztes helyzetben: abból indulnak ki, hogy ha az egyik fél nyer, akkor a másik fél mindenképpen veszít. És az előbbi elnyomja az utóbbit. Tudja, hogy mennyire bizalom- és önbizalom-hiányos a társadalom, és tudatosan ebbe az irányba tereli a nyilvánosságot. Ezért láthattuk egy hónapja a veteményesekből kikandikáló, nevető Soros Györgyöt ábrázoló plakátokat. Itt már konkrét üzenet sincs. A plakát jelentése valójában annyi, hogy a miniszterelnök gyereknek tartja a választóit. Retorikában elértük a diktatúrák szintjét.

A kiút ebből az lehet, ha racionálisak maradunk, és önszerveződünk. Ha nem ülünk fel se állampolgárként, se aktivistaként, se politikusként, se újságíróként a legelső pletykának, hanem utána megyünk a problémáknak. Ha olyan pártot választunk, ami az emberek (uraságok) uralmát a jog (és az intézmények) uralmára cserélné.”