Miért nem akarjuk érteni a politikát?

„Márpedig ha ismerni és érteni akarnánk a magyar politika évszázados történetét, tudhatnánk, hogy korántsem olyan egyértelmű például a nyugatos mintakövetés. Ez a fő tendencia természetesen, de az elit és a társadalom nem csekély részében mindig ott lappang a kétely: lehet-e, szabad-e követnünk a külső mintákat? S voltaképp hogyan is képzeljük el ezt a mintakövetést? Merthogy az úgynevezett mintaadó országok maguk is változnak. Mi a változás mely szegmensére koncentráljunk most?

Kénytelen vagyok azt mondani: annak a levét isszuk, hogy nem akarjuk érteni saját magunkat. Nyugatosnak mondjuk magunkat, aztán meglepődünk, sőt megbolondulunk attól, hogy például a mostani kormány és annak közönsége nem – vagy nem úgy – nyugatos. Az ellenzék tartós versenyképtelensége is ezzel függ össze. Evidenciának veszi a leszűkített Nyugat-értelmezést, elvárná, hogy az egész magyar társadalom a liberális demokrácia híve legyen, közben fogalma sincs arról, hogy ennek a magyar társadalomnak milyenek a politikatörténeti hagyományai. Képtelen feldolgozni, hogy a magyar társadalom – sajnos – nem teljesen nyugatos. De az ellenzék e tévedése vagy félreértése önmaga félreértéséből is ered. Maga az ellenzék sem nyugatos abban a fent kifejtett értelemben, amennyiben számára a Nyugatról folytatott permanens vita nem jelent értéket. Ha én ellenzék lennék, saját versenyesélyeimet úgy kívánnám növelni, hogy hosszú társadalomtörténeti szemináriumokat veszek, és megpróbálom megérteni, hogy a magyar társadalom miért olyan, amilyen.”