Műszív

„»Miért jut egyhetes plakátakcióra hatmilliárd, miért telik harmincmilliárd a világbajnokság Wifijére, és miért nem telik százmillió minden kórházba?« A kérdést annak a tizenkét éves kislánynak a nagymamájából csikarta ki az ATV, aki június 29-én hunyt el súlyos roncsoló agyvérzés következtében, amely miatt nem lehetett folytatni a műszívkezelését, a keringése pedig nem bírta tovább a megpróbáltatásokat. (...)

Az a tény, hogy egy ilyen tragikus végkimenetelű esetnek képesek az ellenzéki oldalon politikai töltetet adni, értékelhetetlen. Persze a vak is látja, bár még csak a júliusi hőséggel küzdünk, már bőven elindult a kampány, a politikai mezőben ki-ki a saját gesztenyéjét kapargatja. Félreértés azonban ne essék, hogy Lázár János szavait idézzem, »Aki a magyar egészségügyre azt mondja, hogy minden rendben van, az vak.« Ennek ellenére nemhogy forrásokat nem vontak el onnan, hanem évtizedek óta nem tapasztalt többletet nyomtak az ágazatba. Például a CT- és MR-készülékek száma duplájára nőtt az intézetekben, 2020-ig hétszázmilliárd forintból újul meg a budapesti egészségügy, s egy hét-kilenc éve dolgozó átlag szakorvos bruttó keresete mára 614 és fél ezer forint, egy gyakorlott szakápolóé pedig jövő év végére 294 ezer forintra nő.

Mindezek persze nem enyhíthetik egy család gyászát, mert a két dimenzió nem összevethető, sőt, a vizes-vb költségei vagy egy bicikliút fejlesztésének büdzséje sem lehet viszonyítási alapja egy ilyen esetnek. Éppen emiatt feltételeznénk azt is, sajnos naivan, hogy még az ellenzék is képes emberi, empatikus keretek között küzdeni a szavazatokért, nem felhasználva hozzá magánemberek tragédiáit. Mert vannak határok.”