A Soros-plakát

„Mindezt csak azért elevenítem föl, mert most, hogy a Soros-plakát kapcsán oly sokan emlegetik az antiszemitizmust, kései vallomást kell tennem. Nekem ott és akkor a liftben eszembe se jutott, hogy Aczél György zsidó. Ha már, akkor sokkal inkább népiesnek vélhettem volna: tekintélyes méretű helyre bajusza, mokány termete, ízes beszéde ezt a feltételezést jobban megengedte. Csakhogy ott és akkor maga ez az eldöntendő kérdés sem volt valóságos. Pedig a vonatkozó szakirodalomban, a népies-urbánus hajcihő tárgykörében történetileg elég tájékozott voltam. De azt, hogy valakit pusztán fizimiskája alapján ítéljek meg, nos, ez roppant távol állt tőlem, s gondolom – sőt tudom – , kortársaim túlnyomó többségétől is. Zsidó, nem zsidó – mindez valahogy meghaladottnak, eszement értelmiségi perpatvarnak tűnt, méltatlannak éreztük belebonyolódni.

Aztán a rendszerváltozás hamar bebizonyította, hogy ugyanabba a folyóba – bármit mondjon erről a görög filozófia – akárhányszor is beleléphetünk, már amennyiben úgy kívánják az érdekeink.

Most éppen ott tartunk, hogy aki a Soros-plakátot nem tartja antiszemitának, az magára vessen. Ha Sorosban nem a zsidót merészeli látni a plakáton, szégyellje magát, függetlenül attól, hogy ebben a szégyenkezésben Izrael állammal is osztoznia kell. Csöppet sem érdekes, mit akar Soros, sugallják nekünk, mert akármit akar is, csupáncsak azért mert történetesen zsidó, merő antiszemitizmus az akaratát megkérdőjelezni.”