Viszlát, jobb- és baloldal!

„A közelmúltbeli választások egyre inkább azt mutatják, hogy a hosszú ideje bebetonozódott politikai struktúrák megkérdőjeleződni látszanak, és a fennálló rendszeren kívülről érkező jelöltek győzedelmeskednek. A jelenség megfigyelhető az Atlanti-óceán mindkét partján egyaránt. Russell Ronald Reno, a First Things nevű konzervatív lap szerkesztőjének cikke szerint a hagyományos jobb- és baloldal erodálódásának lehetünk tanúi napjainkban. (...)

A második világháború óta az Egyesült Államokban a Nyugat metafizikai álma a lebontásról szól. Az amerikai konzervatívok a gazdasági liberalizációt, a liberálisok a kulturális liberalizációt támogatták. A reaganizmus lebontott egy túlszabályozott, az állam által dominált gazdaságot. Le kellett bontani a központilag támogatott faji megkülönböztetés rendszerét. A hagyományos férfi-női szerepek szigorú meghatározottsága is megdőlt, és a szexuális erkölcsök is gyengültek, talán kevésbé indokoltan.

A dekonszolidáció lendülete pedig tovább hajtotta a dolgokat előre. Mindez a hidegháború hátterében ment végbe, amely az egészet hazafias konszolidációval ellensúlyozta. Össze kellett fogni a szovjet imperializmus nyomása ellen. A berlini fal leomlása újabb liberalizációs hullámot hozott, hiszen ezt követően a világ metafizikai álma a még nagyobb nyitottság és átjárhatóság lett. A történelem vége közelgett.

A „globalizmus” kifejezése írja le legjobban az 1989 utáni időszakról szóló metafizikai álmot, ám ahogyan a legtöbb álom, ez is impresszionista. Körvonalai mégis jól ismertek. A tőke, a termékek és a munkaerő szabad áramlása általános jólétet hoznak, a tudományos és pragmatikus közmegegyezés pedig a régi ideológiai vitákat a háttérbe szorítja, és lehetővé teszi a konszenzusra épülő problémamegoldást. A felemelkedő emberi jogi rezsimek garantálják az emberi méltóságot, tehát egy igazságosabb, tevékenyebb és békésebb irányba halad a világ, míg a vallásos meggyőződés, a régi tradíciók és a nemzeti lojalitás korlátozó erői egyre halványulnak.

Ma a globalizmus egyesíti a jobb- és baloldali szerveződéseket, ez magyarázza azt is, hogy Trump kétpárti ellenállást váltott ki a kampánya alatt, ahogyan még most is. Ugyanez igaz több, közelmúltbeli európai választásra. A politikai elit sokat vitatkozik, de a nyitott és átjárható világ metafizikai álmát támogatják. A baloldal a multikulturalizmus iránya felé hajlik, ahol a politikai korrektség a befogadás kötelező ideológiájaként működik. A jobboldal inkább a szabadpiacok felé billen, egészen odáig, hogy az állampolgárság járadékszerzésként is leírható. De az alapgondolat ugyanaz – kétség esetén nyiss a világara.

Az álom, ami a Nyugatot hosszú évtizedekig dominálta, azonban egyre inkább megkérdőjeleződik.

Napjainkban egy teljesen más metafizikai álom emelkedik fel a globalizmussal szemben. Ez a lojalitást díjazza, és szeretne újra valami szilárd és megfogható közé szerveződni.”