Neoskolasztikus ellenforradalom: a közgazdaság, mint a gondviselés elmélete

Megjelent: Valóság 2017/4.

A katolikus pap, a rabbi, a protestáns lelkész és a közgazdász egy csónakban horgászik. A rabbi egyszer csak feláll és a vízen járva elhagyja a csónakot, hogy a parton kinyújtsa elmacskásodott tagjait. Kisvártatva követi a pap, majd idővel a lelkész is. Ámulva nézi őket a közgazdász. Végül feláll ő maga is, elhatározza, hogy végrehajtja a hit ugrását: imát mond, majd kilép a csónakból. Azonnal elmerül, és végül prüszkölve kászálódik ki a habokból. A parton állók összesúgnak: Elmondjuk neki, hogy hol vannak a víz alatt a kövek?

Csalás történt. Két és fél évszázada kiloptak két pillért az ember jólétével foglalkozó tudomány épületéből. Adam Smith skót morálfilozófus, akit általában a közgazdaságtan megalapítójaként tartanak számon – megcsonkította a közgazdaságtant: négy alapvető összetevője közül kettőt eltávolított, és ezzel alkalmatlanná tette az emberi cselekvés magyarázatára.

A közgazdaságtan tudománya valaha teljes volt, hiszen tartalmazta mindazon részmozzanatokat, melyekből az emberi gazdálkodás folyamata összeáll. E mozzanatok a termelés, a csere, az elosztás és a fogyasztás. Hogy történt mindez és melyek a következményei? Miként állítható helyre a teljes közgazdaságtan? E kérdésekre ad választ John D. Mueller, az Ethics and Public Policy Center amerikai konzervatív agytröszt igazgatójának könyve.

*

A közgazdaságtan története során négy forradalmi jellegű eseményt kell beazonosítanunk. Ezekből három már lezajlott, a negyediknek pedig épp küszöbén állunk.

A nyugati közgazdaságtan eszmetörténete Arisztotelésszel kezdődik, aki kidolgozta a közjavak társadalmi és politikai elosztását érintő végső elosztás elméletét. Mueller szerint a görög filozófus feltételezte a hasznosság-elméletet, és kidolgozta a termelés és egyensúly elméletét is. A következő nagy alak a platonikus Szent Ágoston, aki a politikai elosztás elméletét a személyes elosztás elméletével egészítette ki, és kidolgozott egy hasznosság-elméletet is, mely végül az arisztotelészit kiszorítva kapott helyet a skolasztikus közgazdaságtan nagy összegzésében.

A nagy integrátor Aquinói Szent Tamás, aki összegzi, és magasabb egységbe foglalja az antik, valamint az addigi keresztény gondolkodás közgazdasági tanításait. Tamás ezzel megteremti az „AAA” gazdaságelméletet (Arisztotelész + Ágoston = Aquinói) és végrehajtja a közgazdaságtan első nagy forradalmát.

A következő fordulat Adam Smith nevéhez köthető, aki az emberi létezés gazdagságát túlzóan és egyoldalúan leegyszerűsítette. Francis Hutcheson tanítványaként ismerkedett meg a skolasztikus közgazdaságtannal és Tamás rendszeréből eltávolította a fogyasztásra, valamint a végső elosztásra vonatkozó elméletet. A termelés elméletét pedig a munka elméletére redukálta, megnyitva ezzel az utat Marx előtt. Ennek következményei közismertek.

Egy évszázaddal később zajlott le a harmadik forradalom, melynek során a XIX. és a XX. század neoklasszikus közgazdászai helyreállították a javak fogyasztását leíró hasznosság elméletét.

Hiányzik azonban még a negyedik elem helyreállítása, mely a szerző szerint a most küszöbön álló neoskolasztikus forradalom feladata lesz. Mueller megítélése szerint e folyamat nagyjából az ezredfordulón bontakozott ki és napjainkban is tart. E negyedik forradalom helyreállító jellegű mozgás lesz, mely ismét teljessé teszi az ember gazdálkodásának tudományát, ezért európai, konzervatív szóhasználattal élve bízvást nevezhetjük ellenforradalomnak is. Mueller gazdaságtana a természetjogra, mégpedig a Biblia tanítására épül, de argumentációja nem vallási, hanem természetjogi jellegű, vagyis érveit oly módon fogalmazza meg, hogy az hozzáférhető legyen a nem vallásos olvasók számára is. Paradigmája a család, melyen keresztül a gazdálkodás értelmet nyer.

*

A közgazdaságtan ekként nem más, mint a gondviselés elmélete. A nagy teoretikusok mindegyike arra a fő kérdésre keresi a választ, hogy honnan ered a gazdaság rendje és az alábbi alkérdéseket igyekeztek megválaszolni:

(1) Kinek? A felvilágosodás közgazdaságtana kiragadta az egyént természetes közegéből és magányos individuummá szegényítette. A smithiánus gondolkodás nem tud és nem is akar kezdeni semmit az olyan alapvető motivációinkkal, mint a szeretet és a gyűlölet, következésképpen nem számol olyan mindennapi aktusokkal sem, mint az ajándékozás és a károkozás. A végső elosztás elmélete az igazságos elosztást írja le. Gazdasági cselekvéseink végcéljai minden esetben személyek, egy személy összfogyasztása pedig egyenlő a sajátjövedelmével, melyet csökkent vagy növel az ajándékba adott-kapott javak, illetve más jövedelemtranszferek összege.

(2) Mit? A hasznosság elmélete leírja, hogyan értékeljük a cselekvéseink végcélját jelentő személyek számára bocsátott, szűkösen rendelkezésre álló javakat.

A (3) Hogyan? (a) kérdésre válaszolva a termelési elmélet a javak előállításának folyamatát írja le.

A (4) Hogyan? (b) kérdést pedig az igazságos csere elmélet (vagy egyensúly-elmélet) válaszolja meg, amely azt írja le, miként jut el az ellentételezés a jószág előállítójához, például a dolgozóhoz a munkabér.

(...)

*

Mi a közgazdaságtan megváltása? A megváltás egy korábbi nagy ígéretnek, vállalásnak a beteljesítése. A gazdaság fejlődése megköveteli a saját történeti eredetéhez való visszatérést, vagyis föl kell fedezni ismét a köveket a víz alatt, melyek megmenthetnek bennünket a süllyedéstől.

Mueller könyvének központi fogalma a család. A szerző az apa és az anya szerepén keresztül teszi világossá, miért kell mindig is e legszűkebb emberi közösségnek betöltenie a társadalom sejtjének szerepét. Felhívja a figyelmet: egy ország akkor működőképes, ha polgárai családban nőnek fel, mert az egyén családja által nyer bevezetést a társadalomba. A család és a társadalom között fennálló analógia természetesen korlátozottan érvényes, már Arisztotelész is felhívja a figyelmet arra, hogy a polisz működésének sajátos logikája van, ami nem érthető meg teljes egészében a kisközösségek működésének tanulmányozásából.

A magyar kiadás olvasmányos, és könyvészetileg is minőségi munka. A fordítók körültekintően alkalmazzák mind a közgazdaságtani, mind pedig a filozófiai fogalmi készletet, a szükséges helyeken a korszerűbb megfogalmazásokkal élve. Szeretettel ajánlom mindenkinek elolvasásra, aki hisz a családban és döntései során mer a gondviselésre támaszkodni.

(John D. Mueller: A közgazdaságtan megváltása. A hiányzó elem újrafelfedezése. Budapest: Mathias Corvinus Collegium, 2015, 500 p. Ford. Ábrahám Zoltán, Csák János. [A fordítás alapjául szolgáló mű: John D. Mueller: Redeeming Economics. Rediscovery the Missing Element. ISI Books, United States of America.])