Gondolkodni jó

„Nekünk, akik nem vagyunk aktív politikusok, hanem afféle drukkerek, akik ezt vagy azt a pártot, ezt vagy azt az ideológiát valljuk magunkénak, nem kell mindig beállnunk a sorba. Sőt, roppant fontos pártunk, értékeink, vagy éppenséggel függetlenségünk és önbecsületünk szempontjából, ha néha eltávolodunk a pártvonaltól, elvbarátaink bosszúságára. (...)

Érdekesebb példa Konrád Györgyé. Szegény Gyuri (nekem ő az, mert valaha gimnáziumi iskolatársak voltunk) megértően nyilatkozott tavaly a kormány menekült-ellenes fellépéséről. Jól ki is kapott azoktól, akiknek a véleményét máskülönben osztja, és dicsérték azok, akikkel nem ért egyet. Kritikusai szerint Konrád nem veszi észre, hogy Magyarország történelmében akkor volt sikeres, s ugyanakkor erkölcsileg is példamutató, amikor hajlamos volt a befogadásra és nem hagyta magát az elzárkózás népszerű indulatától vezérelni. Alighanem figyelembe vette viszont, hogy az Istenadta Nép nagy többsége Európában és itt, Amerikában is (bár Kanadában nem) az elzárkózást támogatta. Részben azért, mert nem akart sötétbőrű szomszédot, részben azért, mert a kormánysajtó ezt harsogta éjjel-nappal.

Én mégis a kritikusokkal értek egyet, s nem csak morális megfontolásból. A menekültek kimagaslóan járulnak hozzá új országuk sikereihez. Munkakedvük páratlan. 2016-ban hat amerikai kapott Nobel-díjat. Mind a hat itt él, itt dolgozik, de nem itt születtek. Egyikük sem. Bár főleg ezért nem osztom tehát Konrád konklúzióját, függetlenségét annál inkább csodálom. Áthágta a politikai polarizáció íratlan szabályait. Azt mondta, amit gondolt, nem azt, amit elvártak tőle. Mert önállóan gondolkodni, ellenállt az alkalmazkodás csábításának.”