„- Hát, kérlek, én igazán híve vagyok párbeszédnek, meg a konstruktivista vitának, de amit az ellenzék művel, az már mindennek a határa!
- Igazad van, kérlek, ez már a pofátlanság non plus ultimója. Bekiabálnak, kommentelnek, tüntetnek, sőt, noch dazu, szerkesztőségbe rontanak rá ajtóstul! Nem állítok, kérdezek: hát hol élünk?!
Nagyjából így lehetne összefoglalni azt a döbbent és felháborodott beszélgetést, amely egy nagyonpolgári családon belül zajlott le ma ebédidő környékén. Igaz, a helyszín nem egy Krisztina körúti 110 négyzetméteres, négy méteres belmagasságú lakás koloniálbútoros nappalija volt - hanem a Parlament ülésterme. Ahol a KDNP-s Hollik István panaszkodott sógorának, húga férjének, Dömötör Csaba államtitkárnak az ellenzéki terrorról.
Ami azt illeti, elég vérszegény gondolatmenetet hallhattunk. Mintha Hollik elvtárs hite a Pártban kezdene meginogni. Az első sorosozásra több, mint közel fél percet kellett várni, és akkor is csak annyi hangzott el, hogy az amerikai milliárdos által finanszírozott Hallgatói Hálózat aktivistái 2013-ban "betörtek a Fidesz székházába, benyomták az ajtót, betörték az üvegét, és lökdösték az ott dolgozókat." Miközben mindannyian tudjuk, hogy a Lendvay utcai épületet megostromolták és szétverték!
Szintén elfogadhatatlan, hogy Holliknak három egész mondatra volt szüksége ahhoz, hogy ifjúsorosisták négy évvel ezelőtti akciójától eljusson Szilágyi György jobbikos képviselő parlamenti beszólásáig.
Dicséretes azonban, hogy a demokráciánkat fenyegető legsúlyosabb veszedelmet, a Monemtum elnökének az Origo szerkesztőségében folytatott erőszakos ámokfutását a tudományos szocializmus igényességével részletezi és elemzi. Később szóba kerül még a balliberális újságírók Facebookos terrorhadjárata, és Gulyás Márton vízfestékes merényletei.”