Józsefváros és a baloldal – Kocsis Máté Jozefstadtja és választásai

„Kerület ilyen gyorsan talán nem változik, mint mostanság a Józsefstadt. Minden, amit elítél egy baloldali – és amit többször ünnepel egy liberális – a késő kapitalizmus rendszerében (airbnb-kalózkodástól dzsentrifikációig – aminek kerületi felpörgésének »jobboldali« következményeiről két kerületi lakos így ír), mind Kocsist és szociálpolitikáját erősíti. A dzsentrifikáció következtében kiáramlik a fizetésképtelen lakos a területről, és helyére bejön, aki soha nem költözött volna ide vagy bérelt volna kecót, de »végre söprik őket, korrekt«. Családok tűnnek el valahova nemtudomhovaországba, s helyükre nem a Ferenc téri szociálisan érzékeny költözik, hanem aki a »cigók«, a »dopemanek«, a »narkósok«, a »piszok« miatt nem jött volna ide. Korábban többe került volna őt ide behívni, de most, hogy a kerület rendpárti – és lakossági felhatalmazással bíró – fordulata megtörtént, már ő is meg tudja ugrani a kerülettel kapcsolatos bizalmatlanság szintjét. És a helyiek egy része nem az erőszakos kilakoltatások miatt, hanem valami tehetetlenség miatt, de felsóhajt. Ki így, ki úgy. Ez van, és legalább ez van.

(...)

Csak mellékes, hogy az elején is tudni lehetett, hogy a fideszes nyer. »Technikailag« is, ha valahol, akkor e kerületben pontosan tudják »adatbázis« szintjén, hogy ki mit gondol a másikról, ki kinek a spanja, ki a »vélemény« a helyi – akár etnikai – közösségekben. A fideszes jelölt a szociális területért felel, mint alpolgármester (pfff), vagyis jól tudta használni a felhalmozott tudást, hogy a javára fordítsa. A láncszavazás pedig láncszavazás – nem tudom, mennyire ment át a hír, hogy csalás miatt feljelentést is tettek, azt viszont tudom, hogy egy láncszavazást kiterjedt aktivistahálózattal jól lehet »dokumentálni«. Amit értenünk kell, hogy Józsefváros minél inkább Jozefstadt lesz, annál nehezebb lesz a helyzet 2019-ben. Mai tudásunk alapján okkal gondolhatjuk azt, hogy a nem fideszes jelöltek, akárcsak 2014-ben, úgy 2019-ben is csak a kompenzációban bízhatnak. Még akkor is, ha a kerület polgármestere nem Kocsis lesz. Mert Kocsisék sikerének a kulcsa, hogy Józsefvárosban van egy (jelentős) támogatottsága annak, hogy az osztálykonfliktusok egyre bonyolultabbá váljanak, hogy – akárcsak országosan pár kérdésben – helyben is könnyebben létesíthessenek koalíciókat a csak egyes ügyek mentén jelentkező aktivistákkal, pártokkal szemben. S ez nem a józsefvárosi lakosok, vagy az ügy mentén, »közösségszervezésben«, amolyan »közösségszervezésszerűen« gondolkodók hibája, hanem annak köszönhető, hogy Kocsis előtt olyan volt a kerület (reprezentációja), mint amilyenről Dopeman rappelt huszoniksz évesen, és hogy itt az osztályviszonyok osztálykonfliktusok is egyben.

Csak akkor állhat itt a baloldal versenyben, ha azon a nyelven is beszél és mutatja meg magát, ami a hely sajátja, és ami a többség felé mutató választói közösséget feltételez. Mikecz Dániel egy, a civil politizálás esélyeiről szóló írásában így fogalmaz: »Az AVM olyan szervezeti struktúrát hozott létre, amelyben az érintett lakhatási szegénységben élők és hajléktalan emberek is aktívan részt tudnak venni. Az így képviseltek azonban olyan társadalmi helyzetben vannak, hogy abból önmagában nem lehetséges jelentős választói tábort építeni.« Idézem ezt úgy, hogy AVM-s új baloldali aktivisták nélkül ez az ország még szegénységében is szegényebb lenne. Ha ők nincsenek, úgy pár (jó pár) családnak ma annyi. Így ahogy mondom.

De ha a baloldal akár egy kerületben, akár egy kerületrészen, akár országosan újra el akarja érni, hogy ne szülessenek ilyen blogbejegyzések, akkor többséget kell akarnia. Többségi nyelven. A többségi nyelv soha nem rasszista, nem kriminalizációs, nem ellene van valakiknek. A többségkonstruálás nem a »cél szentesíti az eszközt« elismerése, hanem a politika, a képviselet és a felhatalmazás összhangba hozása az elvekkel. Erről szokott gyakran lemondani a politikai baloldal (lásd a migráns- és menekült kérdést, a Fidesz finanszírozására való támaszkodást, kettős mérce alkalmazását morális ügyekben, a paternalistázást). Mármint vagy a képviseletről, vagy az elvekről, vagy azok nem egymás kárára történő összhangba hozásáról.”