Vigasz-vb

„Ám ha egy ajtó bezárul, valahol kinyílik egy másik. Kisebb ajtó ugyan, kevesebb szajrét lehet kivinni rajta, de jobb ma egy veréb, mint holnap egy túzok. Az olimpia, huss, elszállt, de valamicske írt jelent a sebre a vizes vb. Vigasz-vb. Szegény ember, szegény kormány vízzel főz. Nem összemérhető ugyan a zsákmány az olimpiától remélttel, ami szomorú és igazságtalan, de arra elég, hogy helyreállítsa a renomét a többi kispajtás, a haverok szemében. Mert már zúgolódni kezdtek, hogy akkor mi lesz most ővelük? Mérgelődött is a kormányka, hogy mindent tőle várnak: Hát mit gondoltok, lopom én a pénzt? - mordult rájuk. Ja, tényleg! - ismert el azért valamennyit az igazukból. És noha az ezermilliárd helyett csak százzal lehetett vigasztalódni, nekilátott.

Már azzal is mi munka volt, hogy legalább a száz mozdítható legyen! Hiszen két éve még 14,7 milliárdban határozták meg a teljes keretet. Akkor nem számított, hiszen mindenki a közbeszerzésekkel teli nagy-nagy olimpiai mézesbödönre koncentrált, kit érdekelt, mekkorára készül ez a jóval kisebb csupor. Milyen igaza volt az ábrándozás veszélyeire intő Vörösmartynak: »Csak a szerénynek nem hoz vágya kínt.«

 Sajnos arra sem lehetett hivatkozni, hogy az infláció sokszorozza meg a költségeket, azt mégsem veszik be, hogy a nyugdíjemelésnél nincs infláció, a vigasz-vb-nél meg van. Lépésenként kellett haladni. Először a Dagály-törvénybe csak úgy mellékesen beleírni, hogy a Duna Aréna egymagában közel 25 milliárdot kóstál. Kicsit később a közbeszerzési pályázat kiírása szerint már 38,6 milliárdot. Még később 43-at, hiszen a videotonos Garancsi, a miniszterelnök focis barátja se maradhat éhen, ha már egész véletlenül ő kapta a megbízást. Mi az a 250 millió, amit a plakáthelyeivel - jó, kellett hozzá egy kis törvénymódosítás is - a kvótakampányon keresett? Vagy az a 700, amennyit agrártámogatásként csípett fel? Tavaly a cégeinek 86 milliárd árbevétele volt, ha idén lejjebb adná, ahogy mondani szokás, a kutyák is lepisilnék.”