
De valóban mindent szabad? Krisztus előtt néhány évvel Horatius a közel ötszáz soros nagy költeményében, az Ars poeticában is felveti ezt a kérdést.
Művészi szabadság. Sokszor hallottuk ezt tanulmányaink során, amikor nem értettük, hogy egy ábrázolás miért tér el a konvencióktól. A művészethez hozzátartozik a művészi szabadság is, ami szerint a művésznek mindent szabad. S valahogy így is maradt meg bennünk, hogy a művészi szabadság érték, nem szabad kétségbe vonni, ebből pedig az következett, hogy még ha valamit rosszul csinál is a művész, ha egyébként az alkotásától kiráz a hideg, az akkor is értékes dolog. Lehet tehát eltorzítani idomokat, káromkodni a színpadon, szemétből alkotni műveket vagy éppen megbotránkoztatni. Vajon mit szólnánk, ha ma egy fiatal költő le merné írni azt, amit József Attila száz évvel ezelőtt: „Tiszta szívvel betörök, / ha kell, embert is ölök”? Őszinte, szókimondó, költőileg is erős sorok, s akár meg is botránkozhatnánk rajtuk. Magas a szabadságtartalmuk, ha lehet ezt mondani, de ennek a szabadságnak tehetség, tudás és kifejezőerő a fűtőanyaga.