Vona, a lélekkufár

„A Jobbik lelkét nem Vona adta, hanem egy közösség teremtette meg, amelyet a pártelnök most ver szét.

A politikai messianizmus merész, ugyanakkor veszélyes műfaj. Egy személy abban való hite, hogy a körülötte lévő világot ő fogja a helyes és egyetlen igaz útra vezérelni – vakmerő vélemény. Egy közösséget bizonyára lehetséges ezzel rövid távon motiválni, de tartósan összetartani, erre politikai hatalmat építeni lehetetlen küldetés. Legfeljebb erőszakkal, mint a kommunisták vagy a nácik… De erre most szerencsére senki sem készül.

Erőszak nélkül, egy vezérként viselkedő személy csak akkor tud tartósan hiteles vezető maradni, ha megérti és elfogadja az őt támogató közösség gondolatait, érzéseit. Ha úgy tetszik, azonosul a közösség lelkével. A történelmi léptékű politikai vezetők ebben jeleskedtek mindig is. Megértették, megérezték egy adott közösség vagy egy nemzet lelkének rezdüléseit, és mivel az nagy részben a sajátjuk is volt, felvállalták annak képviseletét. Ellenben azokat a politikusokat, akik úgy gondolták, hogy egy közösség lelkét ők adják és veszik, hogy úgy kufárkodhatnak vele, mint egy darab és alakítható tárggyal, azokat vagy könnyedén, hamar és nevetséges módon, vagy nagy nehézségek és kard által, de mindig elzavarták. A közösség pedig, ha szét is széledt egy időre, mindig ismét egymásra talált, és új vezetőket választott magának a sajátjaiból.

Így fog ezzel Vona Gábor is járni a saját közösségében, amelynek voltaképp sohasem volt őszinte híve. A nemzeti radikális értékeken alapuló közösség ugyanis hamarabb volt, mint Vona, és később is létezni fog nélküle.”