„Az viszont nem ízlés dolga, hanem a tényeké: ez a lap nem tud, nem akar és nem is lehet másmilyen, mint baloldali, szociáldemokrata, aktuálisan pedig erősen kormánykritikus orgánum. Terjesszen bárki bármit, szóljanak a pletykák MSZP-Fidesz háttéralkuról, a Népszava akkor sem lesz barátja a Fidesznek, ha valamennyi oldalán állami hirdetések jelennek meg. Amiről persze, sajnos, nincs is szó, mindazonáltal igazán nem lenne baj, ha a kormányzat végre fordítana egy kicsit hirdetési szokásain, és hajlandó lenne, például a Szerencsejáték Rt. egy nagyobb példányszámú, ámbátor baloldali lapban is hirdetni. Azaz, azok a kormányhoz köthető cégek, amelyek eddig kizárólag a jóval kisebb elérést jelentő, igaz jobboldali lapokban voltak hajlandók elhelyezni a lakosság egészének szóló reklámjaikat, végre szakítanának diszkriminatív filozófiájukkal. Most azonban ott tartunk, hogy egy ilyen azonnal gyanússá válna egyes baloldali, vagy mondjuk így: nem jobboldali körökben; egyenlő lenne az elvtelen összefonódással. Nem jó egy ilyen országban élni, nem jó egy olyan országban létezni, ahol mindent a gyanú és a gyanúsítás övez. És ezt még véletlenül sem azoknak címezem, akik gyanakodnak, hanem épp a Fidesznek és a kormánynak; ilyenné tették ezt az országot.
Az utolsó mondatom azonban mindenkinek szól: a Népszava az marad, ami volt, olyan ellenzéki újság, amely minden nap fellép a jelenlegi, autoriter rendszer ellen. Amíg ez így van és amennyiben tőle függ, addig a főszerkesztő személye sem változik.”