Spiritualitás és sciene fiction

„Anélkül, hogy belemerülnék a regényírás és könyvkiadás nehézségeibe, szeretném néhány szóban leírni, mi mindent érint maga a regény. A bejegyzést igyekszem úgy megírni, hogy a regény történetéből ne áruljon el részleteket, de mégis világos legyen, milyen szellemiségben fogant a mű.

A műfaji megjelölés miatt több kiadó ellenérzéssel fogadta a kéziratot. Őszintén szólva az elutasítást sokkal másabb jellegű dolgok miatt vártam, mint ettől a három szótól: spirituális sciene fiction.

Mit is jelent ez? Számomra egy olyan kulturális szakadékot a jelenünk, a múltunk és a jövőnk között, amit talán még nem lenne késő áthidalni. A megjelölés magában foglalja az utat az első civilizációk hitét és emlékeit, amit az egyre magasabbra törő társadalom levetkőzött, majd a technológiai versengés közepette teljesen elfelejtettük, mi is az életben betöltött szerepünk valójában.

A tudat ismeretlen szféráinak felfedezése máig a legvonzóbb, és legveszélyesebb kalandok egyikének minősül. Az erre alkalmas pszichedelikumok közelebb hozták az egyént önmagához, amellett, hogy felfedezőútja során minden héjat és elvárást levedlett, amit az anyagias társadalom ráaggatott. Mind válaszokra vágyunk. Mit jelent az élet, mi az értelme, és kik vagyunk valójában? Boldogtalan pillanatainkban, és tragédia átélésekor mind visszatérünk önmagunkhoz, és akkor látjuk igazán tisztán a létezés lényegét. De miért olyan nehéz ez? Miért kell ehhez a legtöbbször a boldogtalanság érzése?”