Sylvain Neuvel: Alvó óriások

„A regény nagyon érdekes szerkezetű: az amerikai kormány ügynöke hallgatja ki a szereplőket, és a könyv ezeknek a kihallgatásoknak a jegyzőkönyveiből áll. Nagyon jó stílusa van, az elhangzó részletek apránként építik fel a történetet. Az ügynöknek jó dumája van, de végig titokzatos marad, mégis érzékelni lehet, hogy nagy hatalmú, titkos ügynökség munkatársa. Szabadon dönthet élet és halál kérdésében, rengeteg pénz felett rendelkezik, ugyanakkor hatékonyan vezeti a csapatot, amelynek tagjai a szobor titkait próbálják megfejteni.

A könyv fókusza egyre tágul: a szereplők kezdetben csak a tenyérrel és a körülötte levő falra vésett jelekkel foglalkoznak. Aztán rájönnek, hogyan találhatják meg a tenyérhez tartozó többi részt, de ehhez már világméretű akcióra van szükség. Az akció folyományaként a könyvbe belekeveredik a világpolitika is, újabb és újabb technikai problémák merülnek fel, mire a robot végül megmozdul – elképesztő, milyen jó akciójeleneteket lehet írni jegyzőkönyvek formájában…

A könyv egyetlen hibája, hogy a világpolitikai szereplők reagálása logikátlan. Tény, hogy a politikai események nincsenek kifejtve, az olvasó csak azt látja, ami közvetlenül a szereplőkkel történt és sokféle magyarázat lehetséges rájuk, de elég nehezen hihető, hogy egy ilyen jelentőségű felfedezést ilyen súlytalanul, oda nem figyelve kezeljenek a világ kormányai. Igaz, a szerző által elképzelt dráma a szereplők között csak így alakulhatott ki…”